Sound & Vision
Hármat találhattok, hol. Hát persze hogy a járdán! Bele a turistákba a bazilikánál, bele a metróról és troliról leszállók közé! Mert a Bajcsy csak 7 sávos + parkolósáv. Az autósoknak ezekre mind szükségük van. A gyalogosok meg dögöljenek meg. Demszky, arra várhatsz, hogy használjam azt a szart.
Ugye mindenki szeretné hallani, ma mire pazaroltam el 3 órát az életemből? :o) Bár szerintem az új Madonna számra se szántak több időt, mint erre a mash-re.
Hung Up videó. Ócska. Egyszerűen ócska. Természetesen ez is úgy van összelopva ezer helyről. Végülis a tornatermes rész olyan odakacsintós, de ez még nagyon kevés. Szar számhoz szar klipp.
Az indexes PoliDiliről már nagyon rég leszoktam, de ez a topik biztos bekerül a kedvenceim közé: Topikcímek száz évvel ezelőtt.
Hajnali kettőkor Norbival elkezdtem meszindzserezni. Megosztottam vele ladytronos-nosztalgiázós gondolataimat, amiből aztán egy kb. kétórás csetszessön kerekedett. És sikerült rávennie, hogy hajnalban kimenjünk egyet palacsintázni. Bár erdetileg valami napkeltenézésről lett volna szó, de az különböző okok miatt végül elmaradt. Amúgy mindig is ezt szerettem benne, hogy... Na, ezt. Hogy menjünk palacsintázni hajnali négykor... Fél hatkor fekvés.
Elkövettem azt a hibát, hogy a pár éve Tanita Tikaram és Suzanne Vega ritkaságokkal tömött cédéimre nyomtattam matricát. Ezeknek egy részét már egy cd-lejátszó sem ismeri fel. A többit felismeri, de recseg. Ugyanez lett az Amorf Ördögök remix cédével. Odaveszett a remixpályázatra beküldött számom később lerövidített változata. Pedig az még hallgatható volt. De most olyan nagyon mégse fáj, hogy egy csomó minden odaveszett. Lusta vagyok újra összeszedni ezeket. Move on, Aranka.
Nekem olyan rossz olvasni pl. blogokban, amikor autókról, autóalkatrészekről, motorokól, teljesítményről, meg ilyen hülye nüanszokról irogatnak. Aztán most már azt is tudom, hogy ugyanezt biciklisben is utálom olvasni. Váltók, pedálok, gumik, sisakok... Bwáh! Ennek a klikknek sem leszek a tagja. Apropó. Ma fölhoztam végre a Csepelt az udvarról. Már el is felejtettem, milyen bazi nehéz.
Ezt ma kaptam e-mailben. Nem tudom mikori felvétel. Dolák-Saly Róbert és Nagy Natália.
Fantasztikus, hogy az őszből az első két hónapot ilyen jól megúsztuk. És még egy hétig biztos ilyen lesz az idő. Mondjuk így is sapkában tekertem be az irodába Krisztával, mert féltem a füleimet. De kezdenek kidugulni. Szóval olyan nagy gond már nem lehet. Aztán Govinda, utána jegyelővétel az Almássyn.
Olyan érdekes feedbackek jönnek mostanában ide a blogba. Először beírt Darvas Kristóf a speckó jednós posztba. Aki többek közt a Speckó Jednó billentyűse. Most meg a méhkasos poszthoz jött egy komment, miszerint a Vörös ember privátban zöld :o) Amúgy van róla a Méhkas aula honlapján egy jó kép a Tövisházival.
Ja igen, ahogy az lenni szokott, erről a szülinapról is elfeledkeztem. Október 19-én 1 éves lett a blog. Ööö... Na jó, ennyi ünneplés elég is volt.
Ha az ember már megnézte az összes Little Britaint, French & Saunders-szel kell folytatni. Lesz szerencsém lefordítani belőle egy részt, amiben French-Madonna felolvas egy részt a mesekönyvéből Saunders-Madonnának. Íme a mese:
"Once upon time there was a naught dirty little girl who sung and danced her way to the top. She didn’t care who she was horrid to in order to get famous, she even did a nude book where she showed her vixen toilet parts to everyone. And depicted scenes of depravity with young and old gay boys and girls. Licking and poking her. When she grew up she realised she didn’t want her own children to read this smut, or to see her on stage twirling her nipples. And grinding with a man dressed as the Pope. One day a big wise rabbit called Philip Burk. Hopped up to her and suggested that she should study the ancient mystic and esoteric knowledge of the first five books of Moses. And explore path to fulfilment via spiritual and scientific laws of the universe that govern the cosmos and the human soul. And so, she did. And she set about repenting and making herself a better person. She washed out her filthy mouth, and the words ‘mother’, ‘sucker’, and ‘cock’ never passed her lips again. She thanked the big rabbit and all his creed and asked how she could show the world that she was now a new and spiritually clean person called Enid. He gave her a twenty six dollar red friendship bracelet available at Blah Blah dot com and a catalogue for further merchandise. This is a true story and if you don’t believe me go (BEEP) yourself."
Hogy mim van nekem! Két Tanita klip. Az egyik a low budget Only the Ones We Love, a másik pedig a csodálatos, fantasztikus I Might Be Crying. Az utóbbi Tony Kaye munkája, aki nem sok klipet rendezett. Az egyetlen híres videója a Soul Asylum Runaway Trainje. Tkp. az is nagyon ütős klip, csak a Csellengők szarrá nyomatta. És ő az Amerikai história X rendezője. Szóval az I Might Be Cryingban az a különleges, hogy Vietnamban forgatták. És attól fantasztikus, hogy ennél jobban el sem lehetett volna találni a dal hangulatát. Holott a dal írásakor Tanita a Szajnára és Párizsra gondolt, nem a Mekongra és Ho Si Minh-városra. Tanita írt is egy naplót a forgatásról, amit itt lehet elolvasni. Feltölteni a klipeket nincs hova, de aki érintett, az úgyis elkéri majd :o)
Nem jó ez. Tegnap eldöntöttem, hogy mára meggyógyulok. A torkom már rendben van, de úgy bedugult a bal fülem, hogy alig hallok rá. Fájni nem fáj. Remélem, nem is fog. És a szemem is fáj, ha forgatom. Holnap már egészségesen akartam betekeni az irodába. Pedig már Szomjas is egész jól van. Biztos azért, mert Supradynt vett be. Kriszta is azt keresett a dm-ben, mikor utoljára találkoztunk. Szóval ez lenne a csodaszer?
| 11:22 | Csak nem ez lesz majd a magyar Amazon? Most már új cédéket is lehet rendelni a Musicland új oldaláról, és az egész nagyon ügyesen meg van csinálva. Magyar és alternatív cédékből még mindig kevés van, de gondolom, idővel ezt a részleget is föltöltik.
Még egy egy videoklipes pószt. Íme Jonas Akerlund egyik első klipje, a roxette-es Per Gesslenek. Jonas Akerlund. You know... Smack My Bitch up, Ray of Light, My Favourite Game, American Life, satöbbi... Nagyon ütős klip. Bár az a vicc benne, hogy sosem látjuk az ütést... Áhháhhhá... Tölt.
Tarsem Singh nem sok klipet rendezett. Első klipje Suzanne Vega Tired of Sleepingje volt. Tarsem ezt a klipet mutatta meg Michael Stipe-nak, és ez alapján választotta őt az R.E.M. a Losing My Religion, sok díjat bezsebelt klip rendezőjévé. A Vega-videó egyes részeit egyébként az akkori Csehszlovákiában forgatták.
Az R.E.M.-klip:
Na, ezt most tényleg rövidre fogom. Nem lehet órákon át blogot írni. Tegnap Szomjassal kimentünk mászkálni. Már rég terveztük ezt az Ifi parkba bemászást. Nézelődtünk, fényképeztünk. Mindenhova bemásztunk, ahova csak tudtunk. Aztán elértünk egy részhez, ahol fölfedeztem egy lefelé vezető csigalépcsőt. Villanykapcsoló, lámpák föl. Menjünk le. Aztán a lépcső alján egy rács, ahogy arra számítottam is. Na mondom, ez nem úgy néz ki, mint egy ajtó... Megfogom, simán kinyílik. Belül koromsötét. Vakuzok a géppel, és a képen visszanézem, hogy mi van odabeent. Egyik oldalon fal, a másikon folyosó. Szomjas megtalálja a kapcsolót, villany föl. Folyosó, a végén fölfelé cikk-cakkban vezető lépcső. Szomjas mondja, ő már oda nem megy föl. Már én is majdnem visszafordulok, aztán mondom neki, várjon meg itt. Föllopakodok a lépcsőkön. A végén megint sötétség. Vakuzás. Csoszogok előre. Újabb fehérség a falon, villanykapcsoló. A folyosó kettéválik egy szűk meg egy szélesebb folyosóra. Az egész nagyon izgi, de visszamegyek. Azt hiszem, sikerült fölfedeznünk privátban a vár alatti katakombákat. Szóval a szombati pszicho-thrillerből egy horrorfilm első 10 percébe csöppentem bele. Kíváncsi vagyok, Szomjas látta-e a lépcsők aljáról, amint fönt villogok a vakuval a sötétségben. Viccből elkezdhettem volna ordítani meg sikítozni. De igazából úgy be voltam tojva, hogy eszembe sem jutott vicclegelni :o)
Aztán Szomjashoz vissza. Főzött nekem borsófőzeléket, bodzateát, adott étcsokit, aloe vera bogyót, meg egyéb finomságot. Hálám jeléül hagytam neki kóstolót az influenzámból.
Most, hogy influenzagyanúsan döglődöm itthon, végre van időm írni. Kezdem Székesfehérvárral, de próbálom rövidre fogni, mert amikor Szomjasnak próbáltam elmesélni IRL azt az estét, rájöttem, hogy lehetetlenség érdekesen visszaadni. Elég elszállós volt. Pár perccel azután, hogy kizuhantam a BBC csodálatos világából, már Kriszta kocsijában ültem. Már akkor úgy éreztem, mintha egy álomban lennék. Az álomból kb. egy órára kizökkentett K., mikor azzal hívott, hogy szeretett szarkeverőm arra kérte őt, hogy ne beszélgessünk róla. Hát ha nem adna okot arra, hogy szóba kerüljön, már rég nem emlékeznék a nevére sem. Onnantól egy kicsit feszültebb lettem. Beértünk Székesfehérvárra, ahol meg kellett állapítanunk, hogy mindenki átutazó. Nem nagyon tudták az emberek, hogy hol van a Szabadművelődés Háza, alias Méhkas aula. Aztán csak odairányítottak minket. Pl. egy kislány.
Be is ültünk a filmösszeállításra. Nem, a koncert nem 8-kor kezdődött, ahogy azt a Tövisházi írta a honlapján. A műsor egyből egy katasztrófával nyitott. De volt egy-két tök jó. Ilyen volt pl. A Karusszel rítus, amiből a kép is van. Ez a Filmszemlén el is nyerte a kisjátékfilmek kategóriájában a fődíjat. A másik a Futta lélekszakadva c. négyperces volt, meg a Vendég, ami a Budapest Short Film Festival különdíjasa. Hogy Marjorie Dawes szavaival éljek: "So it's not all bad news."
Utána kis szünet. Sétáltunk egyet Krisztával. Megállapította, hogy az épület és környéke olyan, mint a Doom c. lövöldözős dolog. Nagy betonrengeteg egy tó partján. És a víz a betont mossa. Megvan?
A koncert a művház előterében volt. A színpadról nekem a Depeche Mode It's No Good klipje jutott eszembe. Na jó, annyira nem volt kicsi a színpad. Kb. akkora volt, mnt egy óriásplakát, és olyan volt, mintha a zenekar egy képkeretben játszana. A színpad előtt pedig asztalok olyan vörös műanyag mécsesekkel, amilyeneket a temetőkbe visznek az emberek. Visszagondolva, teljesen illett ahhoz az estéhez. Már ment a koncert fél órája. Már kezdtem volna ellazulni, mikor az énekesnő, ha nem tévedek, Harcsa Veronika beköpte: "Látom, egyeseknek nagyon jól megy az ülve táncolás." Igen, ezek mi voltunk Krisztával. Erre jött a Vörös ember, és szám közben elkezdett táncparkettet csinálni. A feje fölé fordította az asztalokat, és úgy mászkált föl-alá a színpad előtt. Én röhögőgörcsöt kaptam. A következő szám alatt a Tövisházi is mondta, hogy most már tessék táncolni. Lejött az énekesnő, és engem meg Krisztát kihúzott táncolni. Igazából addigra már olyan transzban voltam, hogy nem is ellenkeztem. Aztán mondja a Tövisházi az egyik szám után, hogy most szünet következik, mert egy "hangyakukinyi" áramszünet miatt kikapcsolt a laptopja. Aztán szegények gyorsan menekülni akartak, ezért a ráadást is gyorsan lejátszották. Arra nem számítottak, hogy keményen vissza lesznek tapsolva. Így összesen három számot játszottak el kétszer.
Aztán a Lost Highway hazavitt minket a valóságba. De csak néhány órára... Bwuhhahha! Folyt. köv.
A Little Britain magyarul nagyon nem vicces. Főleg azok után, hogy az ember ismeri az eredetit. A szinkron lapos. A feliratozással az a baj, hogy nem jön át a szereplők mindenféle fura beszédhibája, affektálása, tájszólása, stb. Erre lett volna jó a szinkron, hogy ezzel eljátsszon. De semmi. Mintha egy '80-as évekbeli hangalámondásos kalózvideót néztem volna. A fordítás itt-ott ügyes, de volt benne egy csomó félrefordítás, illetve teljesen szükségtelen és érthetetlen átköltés. Nem fogom nézni.
Brita egy igazi jelenség. A testváladékokról bármikor tud felhangon beszélni, de azt már nem meri kiejteni a száján velem kapcsolatban, hogy meleg, buzi, satöbbi. Az ilyesmi nagyon jó fokmérő. Persze enélkül is tudom, hogy ki hol ragadt meg a téma kezelésében, na meg hogy mennyire áll közel hozzám.
Íme Madonna fantasztikusan lapos, új slágere. Nagyon ügyelt rá, hogy semmi újat ne csináljon. Fogjunk egy 15 évvel ezelőtti dalunkat, abból valahogy összeollózuk az első versszakot, a többit meg hozzászenvedjük reggeli közben. Ami pedig a zenét illeti, ötvösítsünk egy klasszikus nótát (ABBA: Gimme!...), és egy nagy slágert a közelmúltból (Gwen: What You Waiting For), és kész a világszenzáció. És tuti ez fog ömleni mindenhonnan a következő fél évben. Hát akkor kezdjük:
Kellene ilyen bill. kombináció az agyamba. Felcseszték az agyam, de a fő probléma, hogy inkább én spanoltam magam túl. És érzem, hogy valahol igazam van, de annyit rágódtam a dolgokon, hogy már nem látok tisztán. És már egy alvás nem elég, hogy rendet rakjak a fejemben. A másik ügyet meg végképp hagyjuk... Csak azt érzem, hogy marhára nincs kedvem megbeszélni dolgokat. Rohadt bonyolultak vagytok.
....megint beültünk a palacsintázóba. Tkp. olyan semmilyen az a hely, mégis már megint olyan jó érzés fogott el ott mindkettőnket. Éjjel egykor csak pár ember lézengett bent. Néztünk kifele az ablakon, direkt úgy, hogy rálássak a gyerekre, akinek még mindig nincs neve. Most a Kuruc és Brazil közt vacillálok. A Brazil macskásabb, a Kuruc kutyásabb név. Nehéz.
Material girl húz egy újabb pipát a jegyzetfüzetébe. Kelly's Salamander Orange a tisztes neve, de kellene neki valami barátságosabb név. Nagy dilemma, most már megértem a tesómékat is. Azért ez nagy felelősség. Az se baj, ha külföldi név, bár mégis valami budapesti név kellene neki. A Tabán túlságosan nemesi, az EMKE lánynév... A Vérmező meggondolandó. De várom a javaslatokat.
Ó Anglia, Anglia, Anglia! Lakosság: pár millió, városok száma: kilenc. Átlag magasság és cipőméret: harminc.
Kriszta eltetette a leendő bringámat csütörtökig. Pontosan azt. Persze az ehavi lakbért így nem tudom majd kifizetni, de hát... :o) Bátran kell élni.
Annyi mindenről nincs mit írnom! Fantasztikus. A lakótársam egy hete nincs itthon. Kezdem megszokni. Talán mégsem lehet ANNYIRA rossz egyedül élni egy saját lakásban. Pl. tegnap mosogattam, és még mindig nincs tele a mosogató.
A spontán Jarmusch-maraton következő állomása a Dead Man volt. Krisztával és K.-val, az új gyerekkel néztük meg, akivel most találkoztam először IRL (in real life, of course). Pedig már majdnem lemondtam róla. De hirtelen felbukkant. A filmről csak annyit, hogy jó volt, de... Kriszta nagyon frappánsan megfogalmazta. Aminek így semmi értelme, de mindketten tudtuk, hogy mit ért alatta: "I want something little less piraty." Muszáj lesz utánaolvasni a filmnek, mert halvány lila gőzöm sincs, hogy mit akart ezzel az egésszel mondani.
Uh-uh-uh! Ilyen lelkes vagyok. Fantasztikus az új Jarmusch film. És úgy örülök, amikor azonnal ráérzek arra az apró, de igen fontos részletre. Többet nem mondhatok. Csak azt várom, hogy gyorsan lejöjjön Marvin Gaye-től az I Want You.
Nem tudom, mi van velem - hogy koszorús költőnk, Zoltán Erika szavaival éljek. Már harmadik napja 10 óra előtt kelek. A mai az eddigi legdurvább reggel. Kb. 7-től 8-ig forgolódtam az ágyamban, aztán föladtam. És már éjfél előtt lefeküdtem. Persze a magyarázat erre a szokatlan természeti jelenségre az, hogy ezen a héten nem sok mindent csináltam. A BBC ugyan gondoskodik arról, hogy agyilag lefárasszon, de ez még kevés ahhoz, hogy embernek érezzem magam. Ettől az életmódtól minden normális ember bekattanna. Na jó... Most hirtelen bevillant egy volt kollégista szobatársam emléke, aki egész nyáron bent ült a szobában, és tkp. csak a boltig ment el meg vissza. Aztán egyik reggel meglógott 30e forintommal meg a fél ruhatárammal. Nem sokkal beköltözése után elneveztük Patkánynak. Akkor még nem tudtuk, hogy tényleg rá fog szolgálni a nevére.
elosztót nem tartok itthon
Bevallom, egy ideje nem olvastam őt, mert nem tudok franciául, és egy idő után ez kezdett frusztrálni. De most már szánom-bánom, és ígérem, mostantól megint naponta sokszor fogom csekkolni!
Ha nem is állíthatom, hogy 48 óra alatt sikerült meggyógyulnom, de azért azt tervezem, hogy holnapra kutya bajom lesz. Titkos recept: Neocitran, Bioparox, sok tea, és talán az is segített, hogy hétfő reggel úgy beöltöztem, mintha 5 fok lenne. Így aztán jól megizzadtam tekerés közben.
Voltam otthon brindzáért meg nátháért. Mindenki beteg, csoda lett volna, ha nem kapok el tőlük valamit. De eltökélt szándékom, hogy beállítsam a náthából kigyógyulás világrekordját.
"Fact number one. Britain is a coutry." Na jó, elég. Egyébként a koncerten Krisztával megállapítottuk, hogy olyan vagyok már, mint Viv a Little Britainből: "Oh, he's gorgeous!" Brómot kéne szednem. Bár még nem tuti, hogy itt van a kutya elásva. Továbbá Kriszta fogadáson nyert tőlem 10 foritot. Én azt állítottam, hogy most nem lesz itt az általam Konstanciának (mivel konstans koncertrejáró) elnevezett csaj, aki mindig mindenhol ott van. Miután megjött, végérvényesen megállapítottuk, hogy Konstancia nem egy barátságos csaj. Még szemkontantust sem hajlandó létesíteni velünk. Ennyi közös tombolás után már minden normális ember összepacsizik. Ez meg ránk se hederít, amíg mi hülyén vigyorgunk rá. Amúgy a pasija is unszimpi. Olyan, mint Timo a VIVA-n. Mondjuk ez talán kevésbé csúszómászóképű. Piget meg nem láttam, pedig úgy szerettem volna végre előben meglesni.
Erik Sumo: My Rocky Mountain
[c] 2004-2007 kisdubos.
Azaz ami az enyimé, az az enyimé, ami meg másé, az meg azé.
