agyilag fáradt | 08:25 | 8 komment

Nem tudom, mi van velem - hogy koszorús költőnk, Zoltán Erika szavaival éljek. Már harmadik napja 10 óra előtt kelek. A mai az eddigi legdurvább reggel. Kb. 7-től 8-ig forgolódtam az ágyamban, aztán föladtam. És már éjfél előtt lefeküdtem. Persze a magyarázat erre a szokatlan természeti jelenségre az, hogy ezen a héten nem sok mindent csináltam. A BBC ugyan gondoskodik arról, hogy agyilag lefárasszon, de ez még kevés ahhoz, hogy embernek érezzem magam. Ettől az életmódtól minden normális ember bekattanna. Na jó... Most hirtelen bevillant egy volt kollégista szobatársam emléke, aki egész nyáron bent ült a szobában, és tkp. csak a boltig ment el meg vissza. Aztán egyik reggel meglógott 30e forintommal meg a fél ruhatárammal. Nem sokkal beköltözése után elneveztük Patkánynak. Akkor még nem tudtuk, hogy tényleg rá fog szolgálni a nevére.

Amúgy egy ideje azon gondolkodom, hogy az emberek szexuális szokásai mennyire tartoznak a mondjuk publikus "nappali" énjéhez. Erre azonnal rávágnám, hogy semmi, magánügy. És ezt így is gondolom, de ez nekem is csak akkor ilyen egyértelmű, ha egyszerű, szokványos esetekre gondolok. Nem szokványos esetek:
- egy gyakorló homoszexuális diktátor, aki nappal melegeket gázosít el, de éjszaka átugrik egy kis etyepetyére a kancellárhoz.
- feminista guru, aki nappal a női egyenjogúságért harcol, este meg alig várja, hogy a férje a radiátorhoz bilincselje.
- egy lelkész, aki nappal hitet ad a báránykáknak, este meg prostituáltakat invitál át a paplakba.
Végülis mindhárom személyben közös, hogy valahol mind "vallási" vezető, akiről feddhetetlenséget meg teljes elkötelezettséget feltételeznek. Bár mindhárom eset azért kis részleteiben különbözik is. És ha kiderülne a feminista gururól, hogy otthon igazából egy odaadó szolga, akkor elbúcsúzhatna az életétől. Pedig lehet, hogy a munkája során meg csomó hasznos és eredményes dolgot csinált. Szóval mindenkinek van joga magánélethez, kivéve annak, aki közszereplő. Ez tök igazságtalan, nem? Nem tudom.
De most vegyük ugyanezt a három embert, csak mint privát homofóbot, privát feministát meg privát hívőt. Na most. Ebben az esetben is megvetendő, ha bort isznak és vizet prédikálnak? Nekik aztán pláne van joguk a magánélethez, nem? Ebben megegyezhetünk, hogy van, nem? Na most. Ha elismerjük ezt az ember vízprédikálási és borivászati jogát, akkor ezt miért nem lehet vállalni? Tehát a privát hívő miért nem mondhatja azt egy hívő barátjának: "Figyu, az egy dolog, hogy én hívő ________ vagyok, de attól még szeretek kurvázni." Vagy egy privát feminista miért nem mondhatja azt: "Felháborító, hogy csak azért nem vesznek komolyan a beosztottjaim, mert nő vagyok. Ja, most jut eszembe. Mutattam már, milyen jó kis korbácsot vettem magunknak otthonra?" Szóval ezt se tudom. Van egy negyedik példám is, de az már annyira bonyolult, hogy magam sem értem. De lehet, hogy az egészre van egy pofonegyszerű megoldás. Miszerint aki ilyet mond, az nem is hívő, meg nem is feminista? Ez nekem így nem stimmel.