<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d8792597\x26blogName\x3dk+centr%C3%A1l\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://tsaranka.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu_HU\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://tsaranka.blogspot.com/\x26vt\x3d-5625714746251624573', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

k centrál

Sound & Vision

Criticalmass

Brutkodiszko

csütörtök, október 27, 2005

csütörtökös | 21:42 | 1 komment

Hajnali kettőkor Norbival elkezdtem meszindzserezni. Megosztottam vele ladytronos-nosztalgiázós gondolataimat, amiből aztán egy kb. kétórás csetszessön kerekedett. És sikerült rávennie, hogy hajnalban kimenjünk egyet palacsintázni. Bár erdetileg valami napkeltenézésről lett volna szó, de az különböző okok miatt végül elmaradt. Amúgy mindig is ezt szerettem benne, hogy... Na, ezt. Hogy menjünk palacsintázni hajnali négykor... Fél hatkor fekvés.

Fél kilenckor kelés. Krisztával betekertünk a Moszkvára. Onnan kajálni mentünk a Kálvinra. Onnan eltekertünk a Nyugatihoz a repjegyeiért. (Helsinki... November közepe... Na mindegy...) Mit csinálunk? Menjünk a Margit-szigetre. Ott játszótereztünk, mókus-spottingoltunk. Aztán Kriszta mondja, hogy most fölmehetnénk fogaskerekűvel a Normafára. Régen volt róla szó. Mondom neki, fogaskerekűre jegy kell a bringának is, és most nagyon spórolok. Így utólag belegondolva persze abszurd, valszeg inkább csak lusta voltam. De mondja, hogy azért nézzük meg a térképet... Jó, üljünk le egy padra. És mi van a pad alatt? Egy 10-es jegytömb, amiből csak egyet használtak el. Ez kb. olyan meseszerű volt, mint amikor Krisztáék egyszer találtak egy sütit az erődben egy fán. És megették :o) Megállapítottuk, hogy most már muszáj fölmenni. Szóval a szigetről irány a fogaskerekű. A végállomáson már gyűlt a sok vadállatbringás, akik gondolom a Libegő alá igyekeztek összetörni magukat. Normafán végre kipróbáltam a gyereket (még mindig nincs neve) terepen is. Volt egy lejtő, ami nem is tűnt olyan nagyon meredeknek, és bátran neki is lódultam. Necces volt... Kriszta engem látva a meredek részen inkább letolta a bringát. Onnan mentünk a sánchoz, ahol épp egy magányos vadállatbringás ugratott le a halálszakadékba. Sajna nem láttam jól, hogy repól, és fényképezni sem volt idő. Hiába vártuk, hogy visszateker és ugrik még párat a kedvünkért. Aztán lejöttünk a hegyről a legmeredekebb utcákon. Az se volt semmi. Majd a Kosztolányi érintésével hazatekertem. Nem tudom, hány kilométert tettünk meg, de lassan futárképes leszek. És azok ráadásul ritkán visznek csomagot a Normafára.

1 komment:

Blogger banditgirl

nagyon szép nap. ilyenre vágyok most. budapestre is.

1:56 de.  

Megjegyzés küldése

<< Főoldal