<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d8792597\x26blogName\x3dk+centr%C3%A1l\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://tsaranka.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu_HU\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://tsaranka.blogspot.com/\x26vt\x3d-5625714746251624573', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe", messageHandlersFilter: gapi.iframes.CROSS_ORIGIN_IFRAMES_FILTER, messageHandlers: { 'blogger-ping': function() {} } }); } }); </script>

k centrál

Sound & Vision

Criticalmass

Brutkodiszko

szombat, október 08, 2005

dead man | 15:24 | 0 komment

A spontán Jarmusch-maraton következő állomása a Dead Man volt. Krisztával és K.-val, az új gyerekkel néztük meg, akivel most találkoztam először IRL (in real life, of course). Pedig már majdnem lemondtam róla. De hirtelen felbukkant. A filmről csak annyit, hogy jó volt, de... Kriszta nagyon frappánsan megfogalmazta. Aminek így semmi értelme, de mindketten tudtuk, hogy mit ért alatta: "I want something little less piraty." Muszáj lesz utánaolvasni a filmnek, mert halvány lila gőzöm sincs, hogy mit akart ezzel az egésszel mondani.

Aztán utána mászkálás mindenfelé. Beszereztem egy újabb megfázást. Aztán át hozzám. persze úgy volt, hogy Kriszta nálam alszik. Ezért aztán néha gondolom kényelmetlenül érezte magát, de szerintem jobb, hogy ez így alakult.

Reggel Kriszta kitalálta, hogy ő palacsintát akar enni. Eszembe jutott, hogy a Petőfi Sándor utcában is nyílt egy Nagyi Palacsintázója. Beültünk oda, és a boldogsághormondjaim a plafont verdesték. Minden nap így kellene kelni... Mondjuk talán nem délután egykor, de sebaj. Kifelémenet kiderült, hogy ez egy non-stop. Úgyhogy vége az éjjel-nappalis, túrórudi-zabálós időszaknak.