ifi park, és ami alatta van | 20:06 | 7 komment

Na, ezt most tényleg rövidre fogom. Nem lehet órákon át blogot írni. Tegnap Szomjassal kimentünk mászkálni. Már rég terveztük ezt az Ifi parkba bemászást. Nézelődtünk, fényképeztünk. Mindenhova bemásztunk, ahova csak tudtunk. Aztán elértünk egy részhez, ahol fölfedeztem egy lefelé vezető csigalépcsőt. Villanykapcsoló, lámpák föl. Menjünk le. Aztán a lépcső alján egy rács, ahogy arra számítottam is. Na mondom, ez nem úgy néz ki, mint egy ajtó... Megfogom, simán kinyílik. Belül koromsötét. Vakuzok a géppel, és a képen visszanézem, hogy mi van odabeent. Egyik oldalon fal, a másikon folyosó. Szomjas megtalálja a kapcsolót, villany föl. Folyosó, a végén fölfelé cikk-cakkban vezető lépcső. Szomjas mondja, ő már oda nem megy föl. Már én is majdnem visszafordulok, aztán mondom neki, várjon meg itt. Föllopakodok a lépcsőkön. A végén megint sötétség. Vakuzás. Csoszogok előre. Újabb fehérség a falon, villanykapcsoló. A folyosó kettéválik egy szűk meg egy szélesebb folyosóra. Az egész nagyon izgi, de visszamegyek. Azt hiszem, sikerült fölfedeznünk privátban a vár alatti katakombákat. Szóval a szombati pszicho-thrillerből egy horrorfilm első 10 percébe csöppentem bele. Kíváncsi vagyok, Szomjas látta-e a lépcsők aljáról, amint fönt villogok a vakuval a sötétségben. Viccből elkezdhettem volna ordítani meg sikítozni. De igazából úgy be voltam tojva, hogy eszembe sem jutott vicclegelni :o)Aztán Szomjashoz vissza. Főzött nekem borsófőzeléket, bodzateát, adott étcsokit, aloe vera bogyót, meg egyéb finomságot. Hálám jeléül hagytam neki kóstolót az influenzámból.