Tegnap este kellett volna megírnom ezt a pósztot, de essünk túl rajta. Sok lesz benne a csúnya szó.
2006-ban kétszer remegett a kezem. Amikor ellopták a bringámat, meg tegnap reggel. Remélem, többször nem fog az idén. Kilépek az utcára, megyek pár száz métert, szokás szerint tépkedem a kezemügyébe kerülő papírfecniket a lámpaoszlopokról. De egy kifog rajtam, ezért ottmarad, sebesülten lifegve. Egyszer csak rám ordít valaki hátulról. "Mit csinálsz?" Nem bírom ki, visszamegyek, hogy mit akar. Egy 40-50 körüli férfinak nem tetszett, hogy nem téptem le rendesen. De így üvöltve nem tetszett neki. "Egyébként sem az én dolgom lenne" - mondom én. "És különben is, mi a fasz közöd van hozzá." - zárva le a vitát, majd sarkonfordulva. "Te ... zsidó!" - kiált utánam. Hogy mi volt a szitokszó, már nem emlékszem. Nem tudom megállni, visszafordulok, és elküldöm az anyjába, de ebben a pillanatban már mindketten összeszorított ököllel, támadópozícióban állunk egymással szemben fényes nappal a belvárosban. Aztán leereszti a kezét, közben zsidózik, mindkettőnk hátrál, mint két állat, közben szidva egymás anyját.
Na akkor most álljunk meg itt egy pillanatra, tanárúr. Felmerül a kérdés az emberben, hogy hogyan is jönnek ide a zsidók. Én két tizedmásodperccel azután, hogy kijött a száján, tudtam, hogy lettem én zsidó. A kalapom. A kurva életbe is emberek, kalap volt rajtam. Egy kibaszott kalap. Mint a viccben. Ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor meg azért. Tanulság? Nektek itt már nem kell mondanom, csupa okos ember jár ide, na meg főleg kisebbségi. Mind zsidók vagyunk. És te leszel a következő. Ha nem zsidó, hát majd cigány, buzi, vagy ki tudja mi.
Na de folytassuk a sztorit. Bizony ám, van még. Felszállok a vonatra 4 nyugdíjasféle közé. "Az a néger most biztos nagyon fázik." Ezen jót mosolyogtam magamban, lám, milyen szép zárszó lesz majd a blog végére, egy mindennapi kis ártatlan fasizmus nemzetünk böcs öregjeitől. Már a fülemben van a zenemasina, ezért nem értem tisztán, kik az újabb áldozatok, csak tippelni tudok.
Néni: "...nyilvánosan csókolóznak."
Bácsi: "Amíg át nem vágják a torkukat."
Kicsit megint megáll bennem az ütő. A kurva anyátok. Csak nézek a semmibe. Bassza meg, emberek, potenciális SS-tisztekkel vagyok körülvéve! Ezeknek nem kellene más, csak egy fegyver meg egy populista fasz a fejük fölé, aki legalább elfordítja a fejét, amikor meghúzzák a ravaszt, és kész az Új Magyar Birodalom. Ezeket a szar, igen, SZAR "embereket" csak a Térfigyelő Kamera tartja vissza.
A konklúzió nem mindenkinek fog tetszeni. Te Szomjas, jókat poénkodunk azzal, hogy ha Tarlós lenne a polgármester, legalább lehetne jókat tüntizni, mert előbb-utóbb úgyis kimutatná a foga fehérjét. Igen, mondhatnád erre azt, hogy akkor legalább nem szellemek ellen hadakoznánk, ilyen utcai kis zsebnácik ellen, mint most, mert végre megtestesítené valaki a csőcseléket. Le lehetne győzni, aztán példát statuálni. Nézd meg, mi van most Szlovákiában. Az ottani csőcseléknek is elég, hogy az övéik vannak kormányon, és már buzdítani sem kell őket fentről. Tudják, hogy most a Térfigyelő Kamera elnézőbb. És én most úgy vagyok a tegnapi nap után, hogy nem, nem szabad lovat adni a kis zsebnácik alá, még egy polgármesterrel sem, csak azért, hogy majd kivonulhassunk az utcára. Az olyan, mintha háborút provokálnánk, hogy aztán fegyverekkel kivívhassuk a magunk igazát. Én a kevésbé látványos, de humanista módszerekre voksolnék inkább.
Hoppá, már pósztoltam is a fenti szöveget, mikor eszembejut, hogy még mindig nincs vége a sztorinak, bár ennek már nem lesz konklúziója, mert az már nagyon magánjellegű lenne. De privátban szívesen elmondom.
Már Komáromban vagyok, amikor a buszmegállóban meglátom "Kenyai" Balázst, aki épp a Hannahanna Fesztre tart pár barátnőjével. Odaköszönök neki, nagy meglepődés. A Balázs egy egész jófej gyerek. Buszon dumálunk, nevetgélünk. Aztán a szüleim boltjába mindenkit meginvitálok a vécére, mert mindannyiukra nagyon rájött. Kint beszélgetek az egyik csajjal, aki érdeklődik a szlovákiai helyzetről. Amit az előbb is említettem. Ennek kapcsán említem meg viccesen a reggeli sztorit, miszerint ugye mindenhol vannak zsebnácik. Viccesen azt is elejtem, hogy én egy igazán remek viktimológiai kutatási alany lennék. Erre kiderül, hogy a csaj ezzel foglalkozik. Aztán mintha arra célozna, hogy én tényleg az lehetek. Aztán egy kis hatásszünet után benyögi: "De ahogy elnézlek, te ezt élvezed." A fejem kívül még mindig mosolyog, de odabent már döbbenten nézek titokban. A picsába. A picsába. Na és innen nem folytatom.
