lakás IV. | 20:10 | 0 komment

Szerződés aláírva. Nem akarok róla írni igazából, mert nem volt jó élmény, annak ellenére, hogy végül a szüleim kerültek jobb pozícióba. Ez L. úr érdeme, aki tisztában van az otthoniak különleges kívánságaival. Utána gratulált a tulaj, én meg arra gondoltam: "Még ne gratulálj, nekem ma még haza kell telefonálnom egy kis távterrorért." Aztán távterror helyett egy 2,5 perces, teljesen low-key beszélgetés volt a low-key apámmal. Hármat találhattok, hogy kaptam-e bármilyen pozitív feedbacket, azon kívül, hogy a hangjából én ki tudtam következtetni, hogy ez most jó az ő lelkének.

És akkor itt eszembe jut egy BBC-s sorozat, ahol az egyik részben a gyerekek kapnak egy megoldhatatlan feladatot, majd értékelniük kell saját teljesítményüket. A magabiztos gyerekek annak ellenére 10/10 csillagot adnak maguknak, hogy semmivel sem tudták jobban megoldani a feladatot, mint a kis életképtelenek. Na jó, a sztori végét mindenki találja ki maga.