hangfoglalás 2. nap | 02:03 | 4 komment

Ma koncert-cd kombó napot tartottam. Nagyszerű hír, hogy Speckóék kiadták A szerelem kísérő tünetei c. "hangjátékot" lemezen, szóval végre van tőlük valami cd-minőségű cucc. Ráadásul hozzácsapták a Kóstolót, ami a régebbi rádiós verzióban még nem volt benne.

Aztán Khoiba. Érdekes, milyen más a koncertes meg a stúdiós hangzás. A Millenárison három szám után megállapítottam, hogy a csajnak portisheades-gibbonsos hangja van, itthon meg már inkább hooverphonicosnak tetszik. A koncert inkább olyan elszállós, légies volt, a cd meg megint inkább hooverphonicos csak több germán puttyogással. Érthető vagyok, mi? És ez ad magyarázatot arra, amit a koncerten furcsáltam: hogy miért ilyen rövidek ezek az elszállós számok. Az ilyesmiket 10-15 percig szokás húzni. Hát azért, mert valószínűleg inkább magadba bújós szobazenének szánják magukat, pont amilyen a cd. De azért jó, hogy ilyen kétfélék is tudnak lenni. Na jó, azért ez nem olyan ritka dolog. Kár, hogy csehül nem énekelnek. Na majd lesznek zenék is. Szerencsére jó cédét vettem meg, rajta van az is, ami a koncerten a legjobban tetszett.

Mára már sikerült beszerveznem Kopasz urat, ő is vett két cédét. Kezdem bánni, hogy hagytam, hogy így lepipáljon. Hazaúton aztán mintha láttam volna azt a ludditákos csajt, és arra gondoltam, hogy mikor lesz már, hogy (bringa)úton-útfélen ismerősökbe futok. A Duna-parton van ez a digitális vízszint-kijelző. Most először megálltam előtte, hogy közelebbről is megnézzem magamnak. És ekkor beért BBQ meg egy haverja. Tessék, még a váratlan ismerős is megvolt. Na akkor a képek.


Már csak 6 nap a CM-ig: