lakás III. | 18:49 |
5 komment
Megvolt az egyeztetés, szerdán szerződés. Sikerült alkudnom az árból, és még azt is kiharcoltam, hogy ne kérjenek 10% foglalót. Persze nem vagyok nyugodt, mert hát nem vagyok hozzászokva az ekkora felelősséghez. Mondjuk nyugodtabb lennék, ha anyám nem kussolt volna nagyokat a telefonban, apám meg nem a háttérből dirigált volna. Az, hogy lealkudtam a lealkudhatatlannak tűnő árat, arra nem jött feedback. Egyszer volt egy kellemetlen tapasztalatuk egy költözésnél, és most azt várják, hogy én is legyek ugyanolyan geci, mint az akkori vevőjük. Jó, nem? A telefonban anyám úgy festi le az illetőt, mint a legutolsó szemét állatot, de azért én is csináljam azt, amit ő, mert az a biztos. Értem én, az ő pénzük, vagy mi, izgulnak, muszáj meghúznom magam, de ha a pszichiátrián végzem egyszer, az miattuk lesz. És nem csak az anyám ágáról egyébként is megbízhatóan örökölt depresszióra való hajlam miatt.
5 komment:
de jooooo!!! *marminthogy az elert cel. az ilyen mindig stresszes, nem lehet meguszni. de utana jon a gyongyelet. ugyes vagy!!!!!
tényleg nem amiatt. hanem mert ezt nagyon nehéz egyedül is csinálni, pláne így (és közbe meg jól is csinálod). én arra saccolok, hogy egy hónappal a költözés után fogsz megnyugodni ezügyben, de akkor nagyon. addig, hát nemtom, banán.
Holnap lesz a szerződés, már attól is nyugodtabb leszek egy kicsit. A vizsgákait is már alig vártam, és onnantól, hogy kiosztották a feladatsort, már szinte élveztem. Ebben reménykedem. Igen, banán, banán, banán.
magánban nekem is van véleményem. írhatom?
Naná, már vártam :o)
Megjegyzés küldése
<< Főoldal