helyreigazítás | 22:42 | 0 komment

A szeptember 9-én pósztolt hozzászólásban azt a látszatot keltettem, hogy az Egyetleneim valami hű de jó, kihagyhatatlan film. Erről szó nincs, én szerencsésen pont elkaptam egy olyan lelkiállapotot, amibe beleillett.

A szintén szeptember 9-én pósztolt "g. (egy másik)" hozzászólásban azt a látszatot keltettem, hogy kifejezetten örülök, hogy kísértetiesen N.-esen kezdődik ez az egész G.-vel. Valójában már az első találkozástól a béka segge alatt vagyok, mert G. szerintem pont úgy szarik a fejemre, ahogy azt anno N. tette, aki látványosan nem értett semmit. Valahogy kétségbeejtő, hogy a sors elém rakja ugyanazt a szitut 2 évvel később, nesze, mutasd meg, mit tanultál, és itt, a tábla előtt állva azt kell mondjam, semmivel sem tudnám jobban megoldani a képletet. Na jó, ismerem magam, erről majd pár nap múlva írok egy helyreigazítást.