csak egy kis melegségre vágyom | 02:37 | 3 komment

1999 óta nem volt egy nyugodt telem. Akkor költöztünk át egy bazi nagy házba, amit lehetetlenség kifűteni, az apám pedig mindent meg is tesz azért, hogy a hőmérséklet ne haladhassa meg a 18 fokot. Persze azt a pár fagyos hétvégét még kibírnám, de otthontól távol sem ereszthettem fel évek óta. A koli ilyen szempontból kétesélyes volt. Vagy megfulladtál a melegtől, vagy szétfagytál. A meleg ellen ablaknyitással könnyen lehet védekezni, a szekrényekből viszont nem lehetett tábortüzet rakni a szoba közepére. Aztán átköltöztem életem első albérletébe, ahol az addig számomra ismeretlen gázkonvektor nevű szörnyeteggel kellett megbírkóznom... Meg a rossz szigetelésű óriásablakokkal... Amin sosem sütött be a nap... Most pedig egy tetőtérben lakom, ami nyáron meleg, télen pedig hideg a távfűtésnek és az általam papírszalvétával kitömött ablakréseknek köszönhetően. Mivel a rendszer csúcsán vagyunk, valamelyik radiátor mindig tele van levegővel. Most péládul egy hidegkonyhánk van. A levegő pedig hol az egyik, hol a másik szoba radiátorában köt ki. Kis proletár légbuborék kergetős társasjáték ez, ahol ha hatost dobsz, még a közös képviselőnek is beszólhatsz.

Ha szeretnék gyereket, most azt mondanám: "Ha nekem egyszer gyerekem lesz, az első szülinapjára egy cirkót kap, és a termosztát az ágyikója fölé lesz felszerelve, hogy ő kezelhesse."