szupernova | 22:59 | 2 komment

A minap egy szájbarágós, amolyan modern bbc-s dokut fordítottam a világűrről. Bevillant, hogy gyerekkoromban anyámnak folyton a csillagokról kellett mesélnie, ha a nagymamánál kimentünk sétálni az utcára este. És hát szegény próbálta kielégíteni a kíváncsiságomat, de hát én se tudom, miket mondtam volna a helyében. Szóval annak ellenére, hogy elég béna egy műsor, beindította a fantáziámat. A szupernovák, a felfoghatatlan számok, és az, hogy milyen nehéz elképzelni a semmit, ami odaát van. Sőt, azt a semmit nehéz csak igazán elképzelni, ami azelőtt volt, hogy ez a mostani semmi létrejött. Meg azon gondolkodtam, hogy milyen hangot ad ki ez a nagy semmi. Biztos, hogy egy nagy csillagködben is vannak hangok. Apropó. Erről is eszembe jutott egy szám, majd a következő frissítésnél ez is fölkerül. Vagy... Meddig tart a világűr? Azt mondják az okosok mostanában, hogy folyamatosan tágul... De... akkor... mi van a tágulás szélén? Jaj, emberek, mit nekem Izland! Én egy másik galaxisban akarok körülnézni. A Hubble oldalán találtam, be is került háttérképnek: