gödör: tereskova/ludditák | 23:01 | 4 komment

Ingyenes sztárparádé, juhé! Hiába igyekeztünk, csak nem sikerült lekésni az Ági és a fiúkat. Igazából nem volt rossz, csak az egész már így is rettenetesen kezdődött, és jobb lett volna őket kihagyni, hogy több energia maradjon a többiekre.








Most láttam először Tereskovát. Igen, valami ilyesmire számítottam attitűdileg :o) Azért furcsa, hogy ez a nő 15 (?) éve ugyanabból a két és fél albumból él. És nekem mégsem tűnt fáradtnak a dolog. Persze én nem ezen nőttem fel, nem az Illatost dúdoltam unalmas perceimben a gimis órákon. Meg az is vicces, hogy ezek a 20 éves magyar underground dolgok most kezdenek eljutni az agyamig. Akik meg anno ezeket hallgatták a szobájukba zárkózva mára kiábrándultak belőlük. Ugye, drága bátyám? Szóval már az első számnál úgy éreztem, hogy mióta az eszemet tudom, Tereskova koncertekre járok. Olyan otthonos volt... :o) Tudom, ez most tiszta hülyeség, de akkor is, na. Az első szám után Tereskova felhívja a színpadról a hegedűsét, Öcsit (?), hogy miért nem jött a fellépésre. "Üljél taxiba és azonnal gyere a Gödörbe... A Gödörbe!!!" Amúgy ennek a nőnek olyan hangja van! Nem hittem volna. Vagy csak az Ági után volt fura? Nem... Hihetetlen. Nem csak, amikor azt a woowooowowowowowoo hangot adja ki, hanem úgy általában is... Nulla erőlködés nincs benne. Tereskovás hangulatkillerek: kövér, kopaszodó pasik, akik csak dülöngélnek, de ott vannak a színpad előtt, mert látni a cickóját, höhö.

Intermezzo. Van egy nagyon bulizós csaj (az a mosolygós, középen), akivel már egy csomószor buliztunk egy helyen, de főleg Amorfon. Én meg Kriszta... Már az Ági és a fiúk alatt viccelődtünk, hogy nincs-e itt. Na, Tereskova közben megérkezett, és beállt mellénk. Jófejnek tűnik, meg minden. Bár most valahogy nem akart minket észrevenni, vagy leszarta, hogy ott vagyunk... :o)

Tereskova után már elindultunk a kijárat felé. Ja igen, mert már fél 2 volt, Ludditáknak meg se híre, se hamva. Biztos lekéstük, vagy nem is volt - gondoltam. Szóval már nyomultunk kifelé, mikor észrevettem egy pulton a cédéjüket. Nézem az árcédulát: 1500 pénz. Na nehogy már kihagyjam ezt a BARGAIN-t!!! (Khm, elnézést a bbc-izmusért.) És mondta a csaj, hogy ne menjünk sehova, mindjárt jönnek, és majd dedikáltassam a cédéjüket koncert közben. Miért pont koncert közben...??? Norbi volt a lemezbemutatón, és azt mondta, irtó szarok voltak élőben. Én csak egyszer láttam őket, még tavaly a prájdon a Tabánban. Ott is elég neccesek voltak, de ráfogtuk a hangosításra. De az ott mégis pozitívan jött le... Na, tegnap valami katasztrofálisak voltak. Én ezt nem is értem, hogy az albumaik meg az élő fellépéseik közt hogy lehet ekkora különbség. Pedig ráadásul ez kifejezetten élő stílus, amit csinálnak... Elkezdődött a koncert, és kezdtem bánni, hogy megvettem a cédét. El is jöttünk kb. 20 perc után. Mondjuk a szar hangulatért itt is mindent megtettek a partykillerek. Részeg nagydarab fickók beálltak mellénk dülöngélni, és végig azt vártam, mikor fög leönteni a borral.

Aludtam 3,5 órát. Aztán jött anyám. Sétáltunk a városban, vettünk pár nosztalgia-képeslapot, vagy mik ezek... Reklámposzterek... Csak amolyan nagyobb képeslap formátumban. Kinéztem két napszemüveget a Váci utcában, az enyémet, amit 1-2 hete vettem 600 kemény forintért a DM-ben, odaadtam az anyámnak. Majd csinálok egy képet az egyik szemüvegről. Nem tudom, fogom-e hordani. Talán csak vihogós Szilveszter éjszakákon. De nem tudom otthagyni. Holnap lecsapok rá.

Még több Luddita. Mert reggel beraktam az albumot, és tessék: felpattantak a szemeim. Már nem bánom, hogy pénzt adtam értük. És nem csak reggel robbantotta ki a csipát a szememből. Mert miután anyám elment, lefeküdtem. És este fél kilenckor újra Ludditákra ébredtem. Naccerű.





Rádió. Az első két szám (92, 91) ugye egy Gödör-tribute. A 90-est a Swept Away című, méltán nagyot bukott Mr. & Mrs. Ritchie filmben szólt, és ez volt a film fénypontja. A 89-es pedig egy ide passzoló Doors-feldolgozás. Carramba!