fekete kefe/dani/norbi | 18:23 | 1 komment

Csúnyán beszoptam a marketinget meg a Filmszemle díját. Szörnyű az egész. A mögöttünk ülő bagázs pedig még azt a kis élményt is elrontotta, amit nyújthatott volna a film. Kecske megeszi a lottószelvényt, jaj, leverem a mobilt a tetőről. Már csak Latabár hiányzott a gegparádéból.

Film után gyors kétsajtburger350forint a régi idők emlékére. Laci addig őrzi a bringámat. Mekiben előttem egy jóképű, hosszúpajeszos srác. Majdnem egyszerre kapjuk meg a kaját, előttem megy ki, visszanéz. Kérdem Lacitól, látta-e amit én láttam :o) Nem látta. Naná. Aztán mintha megint visszanézne. Mondom Lacinak, menjünk mi is arra. "Dehát nem arra lakom." Nem baj, menjünk csak. Sarkon áll a srác, pont pirosra érünk oda Lacival. Mondom neki, hogy akkor ő most menjen :o) Átmegy, hezitálok, aztán odamegyek a gyerekhez. Mondom szia. Elkérhetem a számodat? "Mert?" Hát, csak úgy. Oké. És diktálja. "Amorf Ördögök?" - szól a pólómra. Aha... Ööö... Na akkor én most megyek. És Daninak hívják.
Utólag belegondolva nem egészen értem, honnan szedtem a bátorságot. Egyáltalán nem volt nyilvánvaló helyzet, mint Kócossal, akivel három napon át kerülgettük egymást az egyetemen. És még most sem nyilvánvaló a helyzet. Nem baj. Egy élmény volt. Pozitív? Negatív? Hát azt még nem tudom. Lesz mit mesélni az unokáknak.

Norbi ideiglenes blogot ír a belgiumi útjáról. Tessék. Az anyja is olvassa, szóval a mocskosabb sztorik biztos nem lesznek fent. L. úr exe (A. úr) meg elhúzott bánatában Csecsenföldre. Háttöööö... Nem rossz választás.
Érdekes, nekem sosem jutott eszembe, hogy külföldre meneküljek a bajok elől. Pedig mindenki ezt csinálja.