outsider | 00:27 | 6 komment

Ez eredetileg egy hosszú pószt lett volna, de már nem lesz az. A múltkor is csodálkoztam Becher "Köszönj vissza, b+" póló- vagy matricaterve kapcsán, mert nem értem, miért kell ebből ügyet csinálni, miért akarja bárki is kikényszeríteni egy idegenből, hogy köszönjön neki. Nem tudom, fiúk, de nekem jobban esik 10-ből 1 őszinte odabiccentés, mint 10-ből 9 "én is kúl akarok lenni, biccentek". Most Magwas jött a saját definíciójával, hogy ki nem számít bringás kúlcsávónak, amire aztán mások rá is kontráztak. Nos, ez engem arra emlékeztet, amikor szerencsétlen hülyegyerekek képesek 200 forintos sms-ben közölni a többi, hasonló szinten mozgó nézővel valamelyik délutáni klipösszeállítás alatt futó csíkban, hogy a rockerek szarok, a rapperek meg jófejek. Nos, én mostantól se fogok odabiccenteni minden bringásnak csak azért, mert alatta is két kerék van, továbbra sem fogok odabiccenteni minden buzinak, mert "kitartás, elvtársak!", és nem fogok a nyakába borulni minden magyarnak sírásra görbülő szájjal "Mohács!" illetve "Trianon!" felkiáltásokkal. És bukót se fogtok látni rajtam a büdös életben, mert nekem meg ilyen elveim vannak. Csak én nem gyártok hozzá kúlsági szabályokat, hogy én is a kemény mag részének érezhessem magam. Igen, úgy látszik nagyon megtetszett nekem ez a kisebbségi lét, és azon belül is az outsider életérzés.

Szóval innen is üzenem minden kisebbségnek, akik hirtelen erőre kapva túl komolyan veszik magukat, és kezdik magukat túlságosan kényelmesen érezni a szerepükben: basszátok meg a pacsizós, összekacsintós szabályaitokat.