holland '06 VI. | 00:54 | 0 komment

Aztán vissza Amszterdamba, ahol Százalék által ajánlott Winstonban szálltunk meg a buziutcában. A hosztel tök jó, bár ezzel asszem Brigaasszony nem fog velem teljesen egyetérteni. Arról tudtunk, hogy az alsó szintet felújítják, de arról nem volt szó, hogy a szobánkkal szemben felhúznak egy új épületet is, ami hajnali fél nyolckor kissé zavaró tud lenni. Az első reggelt ezért rendesen meg is szenvedtük, de csak magunkra vethetünk, mert a portáról nem hoztunk füldugót, ami másnap már megoldotta a problémát, legalábbis ami engem illet. Ócskabringa ugyanis nem tudta a füldugókat a használati utasításban leírtak alapján helyesen aplikálni. Mondjuk nekem se esett le elsőre, hogy nem lehet csak úgy betuszkolni a szivacskákat a fülbe, előtte vékonyra kell sodorni azokat. Amúgy a szoba nagyon csini volt, bár az ajtón azért meglátszott, hogy már megpróbálkoztak annak berúgásával. Illetve Bringané mondta, hogy valaki reggel kinyitotta a kulcsra zárt ajtónkat, benézett, majd kiment, ráadásul úgy, hogy nem zárta vissza rendesen az ajtót, és kinyílt. Én ebből semmit nem is tudatosítottam. Még jó, hogy Bringa ébren volt az építkezésnek hála.

Hétfőn este aztán New Cool Collective koncert, ami egy holland lájtosabb dzsessz banda. Itthon nem adtam volna értük ennyi pénzt, de az az 5 euró olyan kevésnek számít odakint, hogy nem is volt kérdés, hogy én is megyek. Én annyira nem éreztem jól magam az első sorban a sokadik sörüket ivó, elég labilis lábakon tántorgó nőcik között, ezért fölmenekültem az erkélyre, ahonnan viszont nagyon kényelmesen lehetett bólogatni a zenére. Különösen akkor, amikor nagy meglepetésemre rázendítettek a Beck féle E-Prora. Gondolom mondanom sem kell, hogy számomra az volt az est fénypontja.

Amszterdamban végig mindenhova gyalog mentünk. A mobilom és az aprók alatt ki is kopott a szőr a combomon. De mégis hogy nézett volna az ki, ha bringázás nélkül jövünk el Hollandiából. Szóval kerestünk egy olyan helyet, ahol nem 100-150 eurós foglalót kellett letenni az asztalra egy bringáért, hanem csak ötvenet, és két óra alatt bejártuk belső Amszterdam minden olyan helyét, ahol még nem voltunk. Jók ezek a nagyibringák. Most már tudom, milyen érzés lehet vezetni a 47-es villamost. Kb. olyan hangjuk van és majdnem olyan nehezek. Nagyon kellett ez így befejezésnek.