alanis morissette/army of me | 01:17 | 3 komment

Alanis Morissette: Jagged Little Pill Acoustic
Kellemes csalódás. Azt hittem, összedobtak valami egyszálgitáros cuccot a JLP 10. évfordulójára. De nem. Ez egy jó lemez. Bár van egy érzésem, hogy ezekkel a számokkal bármit csinálhatnak, ütősek maradnak. Továbbá. A lemez néha olyan, mint egy Bryan Adams unplugged... És ez most nem dícséret... De a lemez kiadásának híre hallatán bevillant apokalipszishez képest a valóság egy kellemes piknik a nagy kanadai-amerikai, kissé megfakult szivárvány tövében.


Army of Me
Egy másik régi darab új köntösben. Ettől sem vártam sokat. És az Army of Me hússzor egymás után tényleg megviselheti a felkészületleneket. De mindent megtettek azért, hogy élvezhető lemez legyen. Még véletlenül sem került két egyforma stílusú szám egymás után. A feldolgozások közt itt-ott felbukkan egy-egy remix, ráadásul jók is. Az egyikről azt hittem Vitalic, de nem. Ez bók volt. Hiányzik róla valami jó kis paródia, mint amilyen Vega "Tom's Album"-án volt. Bár zeneileg vicces pl. a rádióban hallható countrys feldolgozás. Az a helyzet, hogy elaludtam a végén, ezért nem pontosan tudom, ott mi van, dehát nem vagyok én lemezkritikus, vagy mi, hogy komoly szövegeket írjak ide. Az Sidek kenyere. Le a kalappal, bármennyire is különbözik a véleményünk a hangjegyek állásáról.


Fisherspooner: Odyssey
A hét csalódása. Meg is kellett hallgatnom az első albumukat, hogy jól emlékszem-e: ezek régen normális, izgalmas, új zenét csináltak. És tényleg, a #1 egy normális, izgalmas, új album. Az Odyssey meg amolyan "trendi buziság" (copyright Subbacultcha - nem mintha a trendi buziságot ők találták volna ki, de ott olvastam ezt legutoljára, és rendi gyerek vagyok: linkelek). Persze már akkor tudnom kellett volna, mi vár rám, mikor kiderült, Mirwais is producerkedik rajta. Nem, nincs vele semmi bajom. A Production fasza volt. A Madonnának csinált cuccai is tetszettek, még a mindenki által gyűlölt American Life is, dehát egy Fisherspooner album ne legyen már Madonna-ízű.