donau insel festival 05 | 15:44 | 0 komment

Az egész valahogy nagyon rohanósan kezdődött. Jegy utolsó pillanatban, kaja szinte nuku, rohanás a vonatra. Én, Sissy meg Kriszta. De nem ez volt az első gikszer. Sikerült kiválasztanunk egy olyan vonatot, ami valami Globál-pótdíjas. Ennek persze a menetrendben semmi nyoma, a pénztárnál a jegyeinkhez mondta is a pénztáros, hogy minden [bécsi] vonatra felhasználható. Hát nem. Szóval +800-valahány forint. Attól tartok, én ezt az összeget vissza fogom követelni a MÁV-tól utasok megtévesztése címen. Tudom, sok szerencsét. Tényleg nem a világvége az a 8XX forint, de ennyi erővel bármelyik sebes vonatra kitalálhatnának egy régió-pótdíjat, azt' a te bajod, hogy nem tudsz róla. A kalauz folyton azzal jött, hogy meg kellett volna kérdezni az információnál. Aha: "Elnézést, a Wiener Walzerre véletlenül nem találtak ki valamilyen pótdíjat? Gondoltam, megkérdem."

Donauinsel. A környéken rengeteg a feka. Az összes oda jár szórakozni. Amolyan emtívís arcok meg a csajaik. Bícshangulat, satöbbi. A szigeten rengeteg indiai, kínai, pakisztáni, meg ki tudja miféle népségek. Nem is tudtam, hogy ilyen színes ez a Bécs. Sajnos indiai kaját megint nem kóstoltam meg, pedig most már nagyon furdalja a kíváncsiságomat. Az illata jó volt. De muszáj volt spórolni. Kifizettem Kriszta pótdíját, úgyhogy ő fizette a kajáim nagy részét. Én 1.20 €-t költöttem, és Norbi 10-es bankója is megmaradt. Jobb is, hogy nem lógok neki.

Bazi nagy a sziget. Kicsit bele is kellett húznunk a tempóba, hogy odaérjünk Vegára. Zsuzsinak jó volt a kalapja. Sajna low-budget felállás volt: ő meg Mike, a basszgitáros. Azért ez nem az igazi. És hiába ordítottam neki, hogy játssza el a Goldent. Szóval nem volt olyan nagy eresztés, de voltak jó pillanatok.



Sajnos nem sikerült hozzá bejutnunk, mert úgy nézett ki, nem volt ott Glynn Wood, a soundman. Visszafelé megálltunk egy ilyen italmérő standnál, ahol irtózatos hangerővel bömbölt a Girls Just Wanna Have Fun meg a Video Killed the Radio Star. Utána pedig keményvonalas buzislágerek következtek, de nekünk most az is jó volt. Szóval leálltunk táncolni az út mellett egy fél órára. Ide:



Haladunk továbbb. Most már van időnk, 6.22-kor indul vissza a vonat, van még öt óránk. Kiérve a szigetről, leültünk egy hatalmas modern épületkomplexum tövébe. Ez pl. egy nagyon jó épület. Tudom, már lejárt lemez a budapesti épületek szapulása, dehát ténylegaz van, hogy itt csak atombunkereket vagy unalmas üvegkalitkákat építenek. Na, ennek az épületnek viszont van stílusa.




Szóval ülünk, beszélgetünk, vihogunk, fényképezkedünk. Mindhárman mezítláb és zokniban indulunk tovább, mert élvezzük a teljes kutyaszarmentes környezetet.



Aztán már megyünk egy ideje, amikor kiderül, hogy nem a belváros felé haladunk, hanem az ellenkező irányba. Na ekkor egy kicsit ideges letttem. Wrong way! Azért durva ez a nyilaskeresztes szemafor.



Beállunk az éjszakai busz megállójába, mert én már nem vagyok hajlandó gyalogolni. Szerintem jól tettük. Sokat vártunk rá, meg Kriszta a busz érkezése előtt 1 perccel kezdett el fogat mosni a megállóban... :o) Be a belvárosba, megnéztük, a helyén van-e még a Dóm. Felújítják, és az állványzat tele volt Erste bankos reklámmal. Mondhatom, gyönyörű volt. Az Operára meg építettek egy házikót. Végülis...



Én a belvárosig föl-le rohangáltam. Kriszta és Sissy fokozatosan fáradtak le, én viszont hirtelen, de nagyon. Kriszta az utolsó egy órában nem tudott rám nézni, mert a látványt nem állta meg röhögőgörcs nélkül. Én is éreztem, hogy nagyon elanyátlanodtam. Még az ankeres reggeli sem élesztett fel, nem úgy, mint múltkor CoS után.

És most itthon. Néha lefekszem, aztán csinálok valamit. Vagyis ülök a gép előtt. A pesto most lehelt belém egy kis életet, remélem, a fürdés is segít majd egy kicsit. Nekem elvileg ma még dolgoznom kellene egy kicsit. Vagy holnap dolgozom sokat. Lehet választani. Na gut, hát ez jó volt.