rádió update | 23:41 | 1 komment

Mostanában úgy elhanyagolom a jó kis régi zenéimet. Mindig csak ezek a puttyogós újdonságok...

Nohavicát amúgy annyira nem hallgatok, amiért pl. Leonard Cohent se, pedig tudom én, hogy amit csinálnak, abban ők nagyon jók, csak nem bírom, hogy egy szál gitárral ugyanolyan hangon és stílusban adnak elő minden számot. Írjanak verset. Ellenben a simán Koncertnek elnevezett élő felvételek nagyon jól vannak hangszerelve.

Suzanne Vega. A Nine Objects of Desire talán a legjobb albuma, bár az emberek nem ismernek róla számokat, csak a zöld almás kép van meg mindenkinek. Ha számcímeket kellene mondani, mindenki a Lukát meg a Tom's Dinert mondaná. Amúgy tudtátok, hogy a Tom's Diner eredeti, azaz a capella verziójához lett igazítva az mp3 formátum tömörítése? A zöld almás albumnak is Mitchell Froom, Vega ex-férje volt a producere, aki később csinált egy Dopamine c. albumot, ami rövidre, de nagyon velősre sikeredett. Ezen a lemezen vendégszerepel Sheryl ezzel a vicces, talán kicsit idegesítő számmal. Amúgy Froom 2 éve kiadott egy A Thousand Days című lemezt, ami viszont nincs fönt az eMule-on, szóval meg vagyok lőve.

Na jó, a többiről meg már nem beszélek fölöslegesen.