tour d'árvíz | 17:14 | 2 komment

Nem vagyok az a túrázós fajta, szóval nincs kizárva, hogy eddig ez a legnagyobb táv, amit egy nap alatt megtettem. A lakótársam azt mondta, még nem látott olyat, hogy a váci komp leállt volna árvíz miatt. Hát most láthat. Ezért aztán nem sikerült összefutnitekerni Ócskabringával, aki disznóvágásból hazafelé csatlakozott volna hozzánk Vácnál. Hihetetlen, hogy mióta nem tudnak a párkányi híd meg az Árpád híd közé odapottyantani szerencsétleneknek egy nyamvadt hidat. A bringautak jól el vannak árasztva vízzel meg emberekkel, de én rájuk nem haragszom. Viszont így is megvolt a kötelező konfliktus (juhé! :o) egy plakátragasztóval, aki telibe talált a tankjával egy bringautat. Épp előttem szitkozódott egy csaj ugyanebből az okból. Nem zavartattam magam, az egyik plakátoló előtt ragasztottam matricát a kocsijára, mire ő:
-És mi lesz, ha most lelöklek?
-Akkor bajod lesz.
-Igen?
-Igen.
És akkor ennyiben maradtunk. Nem is tudtam, hogy ilyen meggyőző tudok lenni a 60 kilómmal. Biztos a szakáll teszi. A srácnak mégis akkor telt be a pohár, amikor Vasika mindössze annyit mondott neki, hogy "ha nem látnád, ez kerékpárút." Erre elkezdett rohanni utánunk. Mivel nem gondoltuk, hogy menekülnünk kéne előle, be is ért minket, viszont nem tudott mihez kezdeni Vasikával. Gondolom, hátulról menet közben nehéz lerúgni bárkit is a bringáról. Aztán visszasétált az autójához. Mondom, cukkolom még egy kicsit, és elkezdtem a mobilommal fényképezni. Nem azért, hogy feljelentsem, csak hogy még egy kicsit basztassam a tetvet. Ez se tetszett neki, de már csak mosolyogtam rá. Aztán látom, hogy fut utánam a szitkozódós nő. Visszafordulok, hogy mit akar. Kérdi, hogy honnan lehet ilyen matricát szerezni. Mondom, magamnak gyártom őket. Mondja, akkor majd ő is nyomtat. Aztán adtam neki egyet a sajátjaimból, hogy tegye el emlékbe. Na, így kell barátkozni. Ja igen. És nem köszöntem kb. 300 bringásnak, és biccentettem max. 10-nek.

Már megint jó kedvem van, bakker. Mi lesz így velem?