közeli idegenek | 00:47 | 2 komment

Uram atyám, de nagyon sikerült telibe találni a Titanicon ezt a japán vígjátékot! Komolyan nem értem, miért próbálkozom még mindig a japán vgjátékokkal. Annyira ostoba volt, hogy L. úrral azon vihogtunk a film alatt, hogy mikor lép már be Antal Imre, Balázs "Lilafej" Péter vagy Csala Zsuzsa, és folytatják a cselekményt egy Hacsek és Sajót megszégyenítő japán-magyar koprodukciós bohózatban. És a legborzasztóbb az volt, hogy az emberek többsége jól szórakozott. Valaki még tapsolni is kezdett a végén. Mintha egyenesen Japánból importálták volna a filmhez a közönséget. Egyre kevesebb filmet nézek meg a Titanicon, főleg lustaságból meg csóróságból, ezért inkább kérdésben teszem fel ezt a gondolatomat, azt is félve: nem sznobosodott el egy kicsit ez a Titanic? Bemegyünk, azt' röhögünk a Szeszélyes évszakokon is, elvégre annyira kúl dolog hangalámondásos ázsiai filmeket nézni...?

Amúgy látszik, milyen negatív ember vagyok, mert a Barátságon túlról meg a Titokzatos bőrről hallgatok, mint szar a fűben, pedig jó filmek voltak. Főleg az előbbi. Csak az volt a gond, hogy előtte két napig wyomingi újgazdag barmokról fordítottam, és már egy kicsit sok volt az ostoba parasztból.