<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/8792597?origin\x3dhttp://tsaranka.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

k centrál

Sound & Vision

csütörtök, november 03, 2005

confessions on a dancefloor | 01:07 | 1 komment

Most hallgatom másodszor az új Madonna albumot. Azért nagy kő esett le a szívemről. Nem, a nő nem zakkant meg teljesen. Hallgathatóan populáris a dolog. Jó hangok is vannak benne, csak az a sok nyúlás ne lenne benne. Zavaró. Nem azért, mert feltétlenül ciki. Csak így nem tudom úgy hallgatni, mintha először hallanám. Elvesz az újdonság erejéből, miközben meglovagolja az ember fülében a már régóta ismerős alapot. Sokat kell még aludni erre, de már nem tűnik reménytelennek.