foghullásról, hipochondriáról és szindrómákról | 22:25 | 9 komment

Hát ez nagyon érdekes. Van egy visszatérő álmom. Mégpedig az, hogy kiesnek a fogaim. A mai napig két tippem volt, hogy mikor álmodom ezt. Ha fáj a torkom, vagy párkapcsolati gondok vannak. Nos, a torkom nem fáj. Utoljára L. uras korszakomban álmodtam ilyet. Az álom most csak annyiban volt más, hogy most nem csak simán kihullottak a fogaim, inkább olyan volt, mintha kiverték volna őket. Ma el is újságoltam Norbinak, erre ő azt mondta: "Hiába, új barát, új stílus." :o)

Egyébként voltunk nyolcker sötét bugyraiban lomtalanításon. Ő túrt, én röhögtem. Gyönyörű darabokat talált, mondhatom. Én beértem három darab '83-as évjáratú újsággal: Rakéta regényújság, Népszabadság "és az Ország-Világ 2. száma". Na, ez azért van idézőjelben, mert máig emlékszem, hogy Petőfi hétfői kívánságműsorában (Kettőtől-ötig) volt egy játék, aminek az elején mindig bemondták, hogy "és vegyék elő az Ország-Világ ikszedik számát."
Amúgy jól tudom, hogy volt Rakéta képregényújság is? Mert először azt hittem, azt találtam, csak csodálkoztam, hogy nincsenek benne képregények.

Amúgy most már véglegesen beigazolódott, hogy hipochonder vagyok. Volt nekem már daganatom (izomgörcsöm), infarktusom (idegbecsípődésem) és még ki tudja mi mindenem. Mostanában folyton mindenféle szindrómákról szóló filmeket osztanak rám. A múltkorinál meg is állapítottam, hogy Marfan-szindrómám van, a maiból pedig kiderült, hogy nagyon enyhe Tourette-szindrómám is van.
De amúgy tényleg jók ezek a filmek, ahogy már a múltkor is mondtam... vagy mondani akartam, mert rádöbben az ember, hogy mennyi fajta ember van. És semmit sem tudunk az ő problémáikról. Azt mondja a filmben egy orvos:
I first saw a patient with Tourette's in 1971 and the day after seeing him I saw three people in the streets of New York who had it, and the day after that another two, which made me realise I'd been seeing it probably all my life but failing to recognise it.