völgynek le | 23:16 | 7 komment

Igen, ez a december úgy látszik már csak ilyen sűrű. Teljesen le vagyok robbanva. Rengeteg dolog miatt. Írtam is Krisztának sms-t. Ilyenkor általában fölhív. Milyen rendes. Szóval itthon görnyedek a gép előtt egész decemberben. Mert a fordítónak ugye nincs fizetett szabija. Ha az ember nem dolgozik egy hétig, azt előbb-utóbb be kell pótolnia. Szóval Krisztának még hátra van 180 felirat a filmből. Pedig már fél 12 van. No, ez sem valami vidám dolog. Én legalább letudtam a mai adagot. Mondta, hogy holnap benéz, és hogy neki is lesz panaszkodnivalója. No, hát ezen fölvidultam. Meg is állapítottuk, hogy nekünk igazából nincs miről beszélgetnünk, de azt nagyon jól meg tudjuk beszélni.
Ja, igen. A mai főlúzerség az volt, hogy Virág fölhívott, nem akarok-e moziba menni. A Toldiba. Többen leszünk. Jaj de jó, végre kimozdulok, társaság, satöbbi. Közben Norbi is itt volt, szenvedett valami irodalmi jegyzettel, kölcsönösen tereltük egymás figyelmét. Szaladt az idő, lassan menni kéne. Már kapom magamra a holmikat 15 perccel filmkezdés előtt, mikor észhez kapok. A Toldit összekevertem a Puskinnal. A Toldiba már nem érek oda. Maradtam itthon. Nyüstöltem tovább a filmet, időnként cseszegettem Norbit. Persze erről ő tehet.
Ha most lenne energiám meg időm, úgy rendezném át a szobámat, hogy a tetőablak alatt legyen az ágyam. És akkor este lefekvés előtt mindig nézhetném az eget. Hát nem fantasztikus? Mondjuk annak már nem tudom, mennyire fogok örülni, hogy reggel majd besüt rám a nap. De szerintem így is megéri.