menedékház | 01:22 | 4 komment

Átmentem 0-24 menedékházba. Ami nem baj, sőt, legalább nem unatkozom. Tegnap este 11-kor már jó álmos voltam, de nem szabadott elaludni (nagyon), mert L. úrnak egy cd íródott. Már javában folyt a nyál a számból, mikor látom, hogy kész a cd-írás. OK, rohanok a fürdőszobába fogat mosni. Rohanok, mert hátha akkor nem ébredek fel. (Ez szintén szülői örökség.) Majdnem sikerült. Erre Kriszta hív. Fölveszem, tipikus "akurvaéletbe" remegős krisztahang. Följöhet-e. Persze. Akkor nyomom a csengőt. Kinyitom. Egyből tudtam, hogy mi a baj. Sokat nem is kérdezősködtem, úgyis ez megy már 1-2 éve, nincs mit igazán mondani erről. Aztán persze jókat vidulunk elalvás előtt.

Ma sem volt ez másként. Csak ma Norbi jött. Aki fél órával azelőtt még azt mondta, hogy megy a Jailhouse-ba. Engem is hívott, de nem mentem, mert büdös voltam, éhes voltam. Hamarabb kellett volna szólni. Na akkor csá. Fél óra, búg a kaputelefon. Ki az? Én. Na erre kíváncsi vagyok. Úgy nézett ki, mint aki... Részeg? De 20 perc alatt nem ihatta le magát. Szóval szarul nézett ki. Mi bajod? Semmi. Na de mégis. Semmi, kérek szendvicset. Erre leveti magát az ágyamra. Vagyis arra az 5 centis szivacsra, amin alszom. (Egyébként tök jó.) Állok fölötte egy kicsit. Semmi. Na jó. Csinálok szendvicset. Még most is ott van a tányéron, mert bealudt. Mire visszajöttem, lámpa, monitor lekapcsolva. Most alszik.