new hardware found | 23:05 | 1 komment

A világ legszebb mondata, avagy mit hozott a Jézuska.

Azt már igen fiatalon megállapítottam, hogy "a Jézuska hasznosabb a Mikulásnál." (Bár tény, hogy visszasírom az ádventi csokis naptárakat. Túl sokat akarok.) De ez az idei karácsony nagyon termékeny volt. Szóval a post címe egy hp deskjet 3650 felbukkanásának állít emléket. Ismét köszönet a kedves bátynak, aki útbaigazította jézuskáékat, satöbbi. Mostantól nem kell a szomszédba menni egy kis nyomtatásért.

Fontos esemény, hogy az utóbbi fél évben vezetékes telefonként működő mobiltelefonom új szívet kapott. Abból a 1050 mAh Li-Ion fajtából. Ez is a kedves báty szemfülességének köszönhető.

Az elektromos fogkefe tényleg meglepi volt. Eszembe nem jutott volna ilyet kérni, de vicces, meg állítólag naggggyon egészséges. Persze biztos ez is rákot okoz vagy agytumort, mint minden, ami magától csinál valamit. De tényleg jó. A végén még rászoktat a heti egy fogmosásra. (Csak vicc.)

Persze adni is öröm volt, de azt majd mindenki beírja a maga blogjába. Ja, hogy nincs nekik... Azt kellett volna adni nekik karácsonyra.

Továbbá. Kriszta is igen szemfüles volt. Wunderschön csíkos zoknik. A Springfieldben majdnem vettem egy párat a múltkor, de valahogy nem volt kedvem kiadni 1800 pénzt egy pár zokniért. Kriszta szerzett olcsóbban többet, ráadásul több csík is van rajtuk.

Újabb szörprájz. Norbi. Most jövök. Hát-hát. Szavam eláll. Semi-handmade ajándék. Springfield fekete hosszujjú póló, textilfesték. Mikor átmentem hozzá, akkor kezdett bele. Mondtam neki, hogy ez nagyon jól néz ki, meg hogy ilyet én is fogok csinálni. Már meg is jelent előttem a címsorban felbukkanó arankás fekete virág ikon (Exploreren általában nem működik) valami vicces szöveggel, url címmel. Hiába, az embernek el kell adnia magát. Úgy értem képletesen. Nem vagyok eladó. Vagyis annyi pénzt úgysem adnának értem. Apropó, volt kettesem a lottón. Majdnem hármason lett, csak félreikszeltem. Pedig nem mindeg, hogy 900 vagy 10000 forint. Mindegy. Szóval. Befejezte a pólót, megszárította, aztán átadta, hogy ez a karácsonyi ajándékom. Hát nagyon meghatódtam... Már amennyire én meg tudok hatódni. De örülni azért örültem. Nagyon jól néz ki. Állítólag valami híres japán manga (?) figura van rajta. Hát annyira nem lehet híres, de figura. Na, izé, nagyon kúl, meg egyedi.

És L. úr ajándéka még csak most jön. Hát nagyon izgulok.

Ööö. Most jön a szégyelem a pofám rész. Szóval van 3 ember, aki nem kapott tőlem semmit, pedig... Kriszta meglepett a zoknikkal. 5 éve ismerem, eddig sosem vettünk egymásnak semmit. Akkor ott van Norbi. Akit fél éve ismerek, és sokszor azt sem tudom, mit akarunk mi egymástól. Tőle tényleg nem számítottam semmire. Erre jött ez az oltári (ezt a szót csak azóta használom, mióta fordítok) ajándék. És ott van Angéla, akivel 5-6 év után újra egy városban élek, és ez most... Nem, nem ment ki a fejemből, csak... Na mindegy. Szóval szemét állatnak érzem magam. Na jó. Szemét kisállatnak. Nem tudtam, hogy ennyi barátom van. <Íííí, Aranka átöleli magát.>

Valami fontosat még biztos kifelejtettem. Otthon jól kipihentem magam, néztem a BBC World-öt meg a Deutsche Wellét.

Ja! Karácsonyfát díszítettem. Idén először kétszer egymás után. 24-én először. Aztán átmentünk nagyszülőkhöz, és ott kiderült, hogy a padláson vannak régi díszek. Na, fogtam magam, fölmentem a padlásra a sötétben, aztán sok érdekes dolog mellett meglettek a díszek is. Lehoztam, óvatosan megtisztogattam őket, és fölraktam a mi karácsonyfánkra. Sajnos csak egyetlen "ősdísz" maradt meg, ami 50-60 éves lehet. A többi 30-40 éves. L. úrnak még ilyen igazi nagymamás díszei is vannak.

Na, holnaptól újra munka, munka, munka. Broá.

ui.: Szomjasnak még egyszer welcome back, remélem Jaihouse-ban összefutunk. Bár látom, hogy a pride-on zúgolódnak a lányok. Csak nem lesz tömegverekedés.