the anti-material trip | 01:25 | 0 komment

Szóval ott tartottunk, hogy melegebb éghajlatra költözött a laptop processzora. Azóta nem kicsit szenvedek, kb. 3 percig bírom, hogy ne gondoljak a gépre, illetve az ezzel járó hendikepekre. Ma sikerült dolgoznom Pisti gépén, ez valamennyire megnyugtatott, hogy nem dőlt össze a világ.

Mikor a vonaton ültem, "a csaj" felhívott, hogy tolódik a lakásátadása, ergo ha nagyon nem muszáj, nem költözne ki februárig. Na jó, ezt azért nem így mondta. Rendes csaj, nem is akarok kicseszni vele. Ez úgy jön ide amúgy, hogy mi lenne, ha én bele is egyeznék, hogy maradjon akár februárig, de akkor €€€. És akkor könnyebben tudnék új laptopot venni, mert hetekbe is telhet, mire a régi felépül égési sérüléseiből. És addig össze-vissza dolgozni mások gépein... Hááát... Már hívtam is a csajt, de ki volt kapcsolva. Ezt intő jelnek értelmeztem, azóta sem hívtam vissza. Nem akarok februárig várni.

Nem tudom, mi legyen. Hiányoznak a cuccaim, a feliratozáshoz hiányzik a megszokott billentyűzet-kiosztás, de közben meg tudatosítom azt is, micsoda hiszti ez az egész. Megpróbálom amolyan anti-material tripnek felfogni a dolgot. Persze félek, nem fogok megvilágosodni. Ott van pl. az eMule. A zenebuziságomat akkor se adom, ha maga Jézus Krisztus száll alá az égből egy pirossal áthúzott öszvér transzparenssel.