hacklab/holokauszt | 23:02 | 0 komment

Ezeket most csak úgy.

Itt ülök egy foglaltház pincéjében, ahol a falak mellett a plafonig áll a számítógép alkatrész, a szoba pedig leginkább egy szedett-vedett Internet-kávézóra emlékeztet. Körbekérdeztem néhány embert a dijoni és barcelonai hacklabekből, hogy mi is az a hacklab, de csak annyi választ kaptam, hogy “egy hely, ahol a hackerek kifejezhetik magukat.” Így tehát kénytelen voltam kulturantropológusként résztvevő megfigyelést folytatni, és magamtól kitalálni, hogy mi is az a hacklab. Több hacklab működését is tanulmányoztam, és igyekeztem megtalálni a fontosabb közös pontokat. Menjén ide >>> indymedia.hu

Amikor pár hete egy 1947-es törvény alapján David Irving angol holokauszttagadót letartóztatják Bécsben és akár 20 évre is elítélhetik, és maguktól valahogy nem peregnek a könnyeink, akkor rá kell döbbenjünk, bizony, ha multikultiról van szó, inkább gondolunk a pekingi kacsára, mint a neonácikra. Másfelől eszünkbe ötlik valami olyasmi, hogy szabad véleménnyilvánításra való jog. Hogy „szabadság, egyenlőség, testvériség”, és az ő mellékvizükön ringatozó ideák. Szépek. Szeretni szokjuk őket. S mintha a szólásszabadság is többet jelentene, mint haver-libsi ötletek örömteli hátbaveregetése. Hogy is van ez? Menjél amoda >>> pipul.net