anyátok? | 10:40 |
2 komment
Apropó vonat. A sok terhes kismamának szóló könyv meg a Nők Lapja miért nem ír arról, hogy azért, mert a szülők már megszokták a saját gyerekük randalírozását, és már csak 220 decibel fölött szólnak rá, nem azt jelenti, hogy egy idegen ugyanolyan jól bírja édes kis rosszcsont gyermekük sivítását, pl. egy vonatfülkében? Egy pillanatban már majdnem elüvöltöttem magam, hogy én is elkezdek ordibálni, elvégre nincs itt az anyám, aki rám szólna, de aztán csak csendben morzsoltam el egy szaftos káromkodást, mert már egyébként is közel jártunk Kelenföldhöz. És ehhez kapcsolódik mai kérdésünk is.
2 komment:
Ez egy nehéz kérdés! Magamból kiindulva (sajnos) tűrnék, vagy inkább kimennék a folyosóra, mert hiába szólok az anyának, az úgyis csak azt fogja visszaugatni, hogy nem tud mit csinálni, szóval szólni sincs értelme.
Gondolatban feltaláltam már a gyemek-szájkosarat, csak szabadalmaztatni kéne.
Nem jó, nincs oan válasz, hogy:
"Családilag nyaralok."
Megjegyzés küldése
<< Főoldal