c.r.a.z.y. | 00:57 | 1 komment

Nem véletlenül áll az imdb-n ez a film 8.3 ponton. Ha ezt nem látom, talán el sem megyek a filmre. 0 forintos jegy ide vagy oda. Egy ilyen sztorira már fel sem kapom a fejem. Egy ilyen plakátra meg pláne nem. Nincs is semmi új a sztoriban. Mondhatni az unásig lerágott csont. És tényleg nincs benne semmilyen csavar, amire azt lehetne mondani: "Na, ilyen még nem volt." Aztán mégis 8.3-as film.

A babakocsi. Ismerős szitu. Csak nekem megvették a babakocsit. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Csak amikor toltam ki a játékboltból, akkor öntött el a szégyen. Akkor éreztem először, hogy ezt nekem nem szabadna. Mondjuk nem elsősorban babázáshoz kellett a babakocsi. Kellett valami nagy dolog, amit lehet tolni. Mivel nem lehett gyerekvillamost kapni, be kellett érnem a babakocsival. Szóval voltak a filmben ilyen részek, amik nagyon emlékeztettek magamra. A főszereplővel ellentétben viszont én a buziságomat kb. 5 perc alatt elrendeztem magammal úgy tizenévesen, nem kellett elszöknöm ezért egy másik földrészre. De arról meg megint egy másik ismerősöm jutott eszembe. Szóval az is beleillett a képbe. A film vége is életszagú, nem vitték túlzásba az összeborulást.

Röviden összefoglalva, nekem annyit mondott ez a film, hogy a gyávák is milyen bátrak tudnak néha lenni. Csak nem úgy, ahogy azt igazából kéne. De sebaj, kell ez. Bizonyítani mindenáron.

Csak nem értem, miért kell minden ilyen szorongó tini filmbe ilyen pimaszul jóképű színészeket berakni. Zavar, és így csak még jobban fáj.

Kár, hogy a hülye Est ismertetőjéből kiderült, hogy minek a rövidítése a C.R.A.Z.Y., pedig annak csak a végén kellene.

Patsy Cline, David Bowie. A Space Oddity-t én is szoktam ordítva énekelni, és elhitetem magammal, hogy olyan hangom van, mint Bowie-nak. Nagyon tud valamit ez a szám.