pósztlinzpószt | 13:19 | 3 komment

Itthon. A vonat 70 perc késéssel indult, oda már legalább 90 perc késéssel érkezett meg. Csupa unszimpi emberrel utaztam. Két meghatározhatatlan nemzetiségű öreg először úgy gondolta, hogy ők ablak mellett akarnak utazni, akkor is, ha az ő jegyük nem oda szól. De aztán kapcsoltak. Mivel csak egy (szakszóval) teremkocsi volt, nem nagyon lehetett válogatni a helyek közt. Pedig abban reménykedtem, hogy tiszta üres lesz a vagon, mint anno Berlinbe menet. A velem szemben ülő német meg egész úton zenét hallgatott, de a kb. hatórás út alatt szinte végig annyira belemerülve, hogy időnként nem bírta megállni, hogy ne léggitározzon egy kicsit, vagy ne dúdoljon el legalább egy sort. Elaludni nem nagyon mertem, mert már fogalmam sem volt hánykor kell hol lenni.

Amúgy Linz természetesen egy unalmas osztrák városka sok biciklliúttal és egy nagy Saturnnal :o) Azért ez jó, nem? 200 ezres lakosa van, de a Saturn cd/dvd/bakelit(!)-részlege háromszor akkora, mint bármelyik pestié. Mondjuk az is igaz, hogy ezen kívül más cd-bolt nincs, csak egy kis bakelitbolt. De nem is az a lényeg, hanem hogy ha bemegyek a miskolci Sugár-szerű áruházba, akkor ott valszeg nem fogok Le Tigre cd-t venni, míg Linzben igen. Tudom, ez a téma itt egyedül engem izgat :o)

Szóval igazából sok döglés volt meg shoppingolás, de azt is csak szolidan. Nem csesztem ki magammal, és nem vettem 90 euróért nadrágot, a szar H&M-mes meg már nem elég jó a parasztjának :o) Meg voltunk egy ilyen furcsa elektrós-hiphopos buliban. Nem volt rossz, csak nem volt ott Ócskabringa, akinek tkp. mindegy mi szól, ha nagyon bulizhatnéka van :o) Így aztán ugrabugrálás helyett inkább csak megigézve néztem a pörgő bakeliteket és bólogattam, hogy helyes, nagyon helyes. A buli plakátja látható alant.

Amúgy büszke vagyok magamra, mert az egész kiruccanás költsége 30 ezer alatt volt. Utazással, cédékkel, ajándékokkal. Visszafelé egy wiwes csaj hozott ötösért. Nem volt olyan vészes, mint amit vártam, de azért nem az esetem. Mikor Bicskénél először hangzott fel Gyurcsány neve, akkor már nagyon szerettem volna otthon lenni. Ja, volt egy ciki eset vele. Mondta, hogy ő megáll vécézni. Mondom, jó. Ööö... De hogy megkérhetne-e, hogy én is szálljak ki. Uhh... Szóval kint hatalmas szél, bazi hideg, én meg kint vártam, míg elvégzi a dolgát, mert nem mert otthagyni a kocsijában.



Bezzegezős utóirat. Nem tudom, meddig fog még feltűnni, de valahogy azon mindig elcsodálkozom, hogy Ausztriában ha a biciklit lakat nélkül kirakod a folyosóra, akkor az már biztonságban van. Ha a biciklit kint tartod az utcán "kérlek, ne vidd el" erősségű lakattal, az szintén biztonságban van.