lollipop @ cha3 | 02:04 | 0 komment

Amikor Ócskabringa azt mondta, hogy "milyen sok itt az ismerős arc", akkor még nem tudtam, hogy pár perc, és a hely tényleg tele lesz ismerős arcokkal. H. például (róla nem volt szó itt) megkérdezte, hogy utálom-e őt. Most erre mit lehet mondani? Most kezdjem el magyarázni, hogy nem utálom, csak a nyomulós kasztráló ősanyák mindig megfélemlítenek? Inkább a könnyebbik utat választottam: édibédi voltam. Muszáj jóban lenni az emberekkel, na. Akárhova megy az ember ebben a városban, f@szsógorok hada jön vele szembe az utcán. ("Hoppá, elnézést az erős kifejezésért." "Nem látja, hogy a központtal beszélek?" "Sándor, vegye elő a fegyverét, és adjon le egy figyelmeztető lövést." "Ticket please!")

Olyan jó lenne intelligensen, lazán kezelni a dolgokat. Az az átkozott béketűrésem, konfliktuskerülésem, türelmem, ragaszkodásom, satöbbi, satöbbi. ("Hánynom kell ettől a háztól, ha csak ránézek." "Hányjál. Hívjad anyádat is, hányjatok együtt.")

Káááhhhhöm! Illetve volt egy Grace Jones remix, amit majd fölteszek, ha lejön. ("Rádió Calypso!")

(Elnézést kérek az idézetek esetleges pontatlanságáért.)