hamupipőke kerestetik | 16:40 | 5 komment

Az elejétől tudtam, hogy ez még vissza fog ütni, hogy emberként kezelek pár kiló acélt. Na jó, meg persze az fáj, hogy hónapokon át nélkülöztem, hogy visszafizessem az árát. Azt hiszem, sokan tudják rólam, hogy valójában tök szentimentális vagyok, és minden szar filmmel meg lehet ríkatni. Persze a bringát is megsirattam. Már kezdtem lenyugodni, amikor megláttam a papírjaiban, hogy pont ma 7 hónapos. Ekkor sírógörcs állt be, alig kaptam levegőt, az egész testem lezsibbadt, az ujjam pedig kimerevedtek. A laptopot valahogy letuszkoltam az ölemből, lefeküdtem, és vártam kicsit beijedve, kicsit csodálkozva magamon, hogy elmúljon. Még sosem volt ilyen, és kb. sejtem, milyen lehet egy szelídebb epilepsziás roham. Az ujjaimat még nem tudtam behajlítani, de nagy nehezen írtam L. úrnak (tudván, hogy hamarosan amúgy is végez), hogy jöjjön be hozzám. Jött, és jobb is lett.

Aztán kinéztem a Verseny utca mögötti piacra, hátha... Persze péntek délután nincs nagy nyüzsgés. Két egyenruhás rendőr (!) épp hamis dvd-ket vásárolt. Úgy döntöttem, mégsem kérek tőlük tanácsot, hogy mikor érdemes ide kijönni lopott bringákat nézni. L. úr mostanában egyre többet mondogatja, hogy utálja ezt az országot. És tényleg. Proliland.

A rendőrségen legalább normálisak voltak. Bár a szlogenjüket pontosan úgy kellene megnyirbálni, mint az Élet és Irodalom címét. Se nem élet, se nem irodalom: ÉS.

Viszont láttam a szellembringát. Találó. De én hogy tudok eltemetni valakit, aki még él valahol? Csak a jobb szarvacskáról letörött papucsa van meg. Persze inkább éljen máshol, minthogy szervkereskedők áldozatává legyen.