karantén | 23:33 | 2 komment

Mindig meg kell állapítsam, hogy nem, még mindig nem vagyok eléggé elzárva a nem kívánatos külső ingerektől. Igen, már megint azok a fránya emberek. Általában "odakint" szoktam velük szembesülni, de néha beférkőznek a gépembe is. Majd jól elvágom a csatornákat.

Kopasznak köszönhetően az előbb megnéztem az Animatrixot. A vicc az, hogy nem láttam egyik részét sem a mozifilmnek, és azt hiszem ez az adag elég is volt a Mátrix minden formájából. Sajnálom, de még sosem volt olyan élményem, ami elgondolkodtatott volna azon, hogy most én álmodom-e a pillangót vagy a pillangó álmodik-e engem. És amíg nincs ilyen élményem, addig meg hiába teszem föl magamban a kérdést, mert úgy járok, mint Marjorie Daws: "Anyone? Cake? No? Anyone? Cake? No? Anyone? Cake? No? Anyone? Cake? No?" Irigylem a gondjaitokat, viszont a fantáziátokat is.

Egyelőre maradok az olyan egyszerű, világmegváltás nélküli pillanatoknál, mint amikor belesüppedek a sötét szobában a délután használhatóvá varázsolt fotelemben, ölemben a pofámba világító laptoppal. A nagy ellenfénytől a másik szobából kiszűrődő kékes fény eltűnik, és bár tudom, hogy Pisti megállt az ajtóban, majd kérdez is valamit, csak a nagy feketeséget látom a monitoron kívül. Na, és ekkor tényleg olyan, mintha beszippantott volna a Mátrix, holott dunsztom sincs, mi az. De a lényeg, hogy beszippant.

Istenem, holnap reggel hogy fogom szégyelni ezt a pósztot is :o) Aranka, ne beszélj, fényképezz meg frissítsd a rádiót!