laß doch den sonnenschein | 22:57 | 5 komment

Nos, ellógtam Bécsbe Lotharhoz. Nem akarok sokat írni erről, a lényeg, hogy elég jó volt ahhoz, hogy a folytatáson törjük a fejünket. Inkább arról írnék, hogy az anyja nagyon jó almalekvárt csinált. Gondoltam, veszek is valahol, de csak francia körtelekvárt találtam. Viszont az is jó. A lakásában a fürdőszoba és a konyha egyben van, a kád pedig behajtható a konyhapultba. A szokásos látványosságok helyett, amiket már egyébként is láttam, inkább néztünk izgalmas épületeket. T-Mobile székházat, 1880-ban épült vágóhidat, plázává és lakásokká felújított gázgyári épületeket. Minden nyamvadt kis egyirányú utcában van szembehaladó kerékpárút, a belváros nem csak egy sétálóutcából áll, és még az itt-ott giccsbe hajló karácsonyi dekor is tetszett. Kajálás egy haverjával és annak kutyájával. Rengeteg döglés, családi super8-felvételek nézegetése. Tudom, ez most szánalmasnak hangzik, de nagyon is kreatív kis mozik voltak. A család férfi tagjai genetikailag filmrendezők. Bécs egy tüchtig város tüchtig emberekkel. Talán túlságosan is azok. Hazafelé pedig nagyon jó volt Betyár a Holdont hallgatni az új és csodálatos Roadstar discmanemen. Kellett ez már nekem, és még kell is. Und jetzt kommt die pictures.