frendz | 15:31 |
5 komment
Tudom, nem szabadna ilyeneket mondanom. Dehát kénytelen vagyok feltenni a kérdést: Miért vannak nekem punnyadt, megbízhatatlan barátaim? Akik mondanak valamit, aztán nem úgy lesz. Akik sosem érnek rá, akik mindig fáradtak, depisek, mindig el vannak maradva a munkájukkal... Nem mondom, hogy mindig mindenki ilyen...
Meg én is egész jól elvagyok magamban, ha muszáj. Azzal már rég fölhagytam, hogy egy embernél többet próbáljak meg összeterelni egy helyre ugyanabban az időpontban. Kezdem magam hülyének érezni. Most én vagyok a béna vagy ők? Nem bírok rájönni. Ha mindig én hívom a másikat, az lúzerségre utal. Persze attól még lehet, hogy ők is azok. De ez ebben az esetben nem megnyugtató. Na jó, bosszankodom tovább magamban.
5 komment:
ismét ismerős sóhajok...
Sejtem, hogy ez ilyen univerzális probléma. Meg hogy eseknek van erre megoldása. De sosem tudtam magam igazán körülvenni emberekkel. Mindig megelégszem azzal a pár emberkével. Persze az sokkal rosszabb lenne, ha olyan lennék, aki reggelire megesz két barátot, délben négyet, vacsorára meg hármat. Aztán kiböfögöm őket az ajtón. Akkor inkább ez a semi-lúzerség. Úgyis remek szenvedőalany vagyok.
Végülis tegnap jót buliztam K. nélkül meg P. nélkül is. Mert voltak ott végülis táncoló emberek, ami elég. N. is ott volt, de zavart, hogy H. folyton nyomult N.-re, ő meg hagyta is. Persze aki mindig kemény diót vesz a boltban limonádé helyett, az ne panaszkodjon.
Ha megvan az ultimate megoldás a problémára,egy postot azért remélem rászánsz majd.
ajvé.
hmmmm. én meg azt tudnám, hol lehet limonádét kapni. de lehet, hogy most magam elől bujkálok.
Persze, feltétlenül szólok, ha sikerül megoldást találnom a 21. századra jellemző elhidegült emberi kapcsolatok felmelegítésére.
Megjegyzés küldése
<< Főoldal