casa d'kanossza II. | 10:30 | 5 komment

Na nézzük. Kaputelefon. Egész gyorsan megment. Kijött a bácsi a megbeszélt időpontban, igaz, előtte fél órával még rátelefonáltam, nehogy elfelejtse. Létrája ugyan nem volt, ezért futottam egy kört a házban. Lassan megismerem a szomszédokat. Az elsőn, a fehér ajtó mögött, egy ijedős lakó, asszem egy néni lakik, aki azt hiszi, ha lekapcsolja a folyosón a villanyt, akkor az üvegen keresztül nem látom őt, amint ott áll az ajtó előtt, és várja rémülten, hogy elmenjek. Sőt, miből gondolja, hogy nem tűnik fel, hogy a kopogás után valaki lekapcsolja a lámpát? Na mindegy. Mint később kiderült, a ház létrája egyébként is a Lukácsnál van. Ezt a szintén első emeletei kedves, öreg, nagypolgári nénitől tudtam meg.

Telefon. Most már értem, hogy a felnőtteknek miért kell korán kelniük. 58 perc alatt sikerült a t-Pontban vonalat rendelnem. Ebből a várakozás öt perc sem volt. Az ügyfeles csajszit nem akarom bántani. Azt mondja, kaptak valami új programot, amivel vért izzadnak. Ketten próbálták bepötyögni az adataimat, plusz volt egy telefonos segítségük. De nem ám beikszeli valahol, hogy "1 éves hűségnyilatkozat". Nem, be kell pötyögni. 1 é-v h-ű-s-é-g-n-y-i-l-a-t-k-o-z-a-t. És így tovább. Aztán persze még egy csomó hülye papírra is le kellett írnom százszor minden adatomat. Ám arra nincs sehol semmilyen rubrika, hogy hol tudnak majd elérni, hogy mikor jöjjenek szerelni. Nem, azt a lap szélére kell külön ráírni. "Elérhetőség", majd jöhet a mobilszám. Kétszer is, mert az ötöseimet hatosnak lehet olvasni. A gép, az gondolom dísznek van. Abba csak úgy hobbiból kell bepötyögni a sok hülyeséget. A papirusz, az igen, az a tuti. A fő, hogy van érintőképernyős cetliosztó. Az benne van a ParasztVakító díjcsomagban, ingyér. Jó, hogy nem nekem kell megírnom a kérvényt egy sötét sarokban. "Tisztelt Tanácsháza! Tisztelettel kérem a méltóságos urakat..."

Tessék, lehet tippelni, mikor lesz nekem internetem.