beck: the information - az űrodüsszeia | 00:53 | 3 komment

Bármit is olvastok ilyen Wan2-szerű újságokban, ne higgyetek senkinek, hazudik mind. Majd én megmondom a frankót az új albumról. Az a jó benne, hogy teljesen belesimul a Beck életműbe, és mégis friss élményt nyújt. Persze hasonlítgatni lehet a régi albumokhoz, és fogják is hasonlítgatni. Lesz ez a modern Odelay, a Guero kistesója, meg visszatérés a gyökerekhez, meg egyéb tiszta élő bullshit. Egy valamihez nem fogják hasonlítani, a Midnite Vultures-höz, pedig annyi funk még nem volt Beck lemezben azóta, mint most a The Informationben. A legjobb számok pont ezek az oldschool funkos, napszemüveg mögül sunyin kinézős dalok. Aztán a Sea Change-hez sem fogja hasonlítani a sok hozzá nem értő, pedig majdnem annyi tér van az új számok egy részében, mint a Sea Change-n volt. Ez főleg a vonósok miatt van. Erre még helyenként rásegítenek az űrhangok. Ha ki kellene választani egyetlen számot, ami mindezt ötvözi, akkor az utolsó 10 perces opuszt választanám. (Lásd rádió. Vagyis halld.) Azaz az amerikai 15 számos lemezen ez az utolsó szám. Európa egy 16 számos lemezt, Anglia pedig egy 17 számost kap. (Remélem, már úton van a ködösből ;o)

Ha valamiért leguerózzák az új lemezt, akkor az a Nausea nevű slágeros dal miatt lesz, ugyanis tiszta Black Tambourine. Na, ennek van itt a klipje: