kló-n | 23:25 | 0 komment

Néha elgondolkodom azon, hogy mennyire táplálkozom másokból. Most konkrétan stílusban. Ócskabringának mondtam a múlt héten, hogy vészesen kezdek Norbivá alakulni kinézetileg, amiben asszem igazat is adott nekem. Aztán a hétvégén vettem még egy sapkát, és asszem egy gyors összevihogás erejéig Ócskabringával meg is állapítottuk, hogy a transzformáció befejeződött, a Klón 3000 kijelzőjén felvillant a "100%" felirat, az ajtó kitárult, a szárazjég kiömlött rajta, és előbújtam N. bőrében. Történt már valami hasonló L. úr korában is, bár az annyira nem volt feltűnő a többi ember számára szerintem. De akkor is teljesen őszintének éreztem a lassú transzformációt. Most meg azt érzem, hogy N. stílusa azért defaultból közelebb áll hozzám, ha a pre-L. uras időszakot vesszük figyelembe. De azért ez mégsem nyugtat meg teljesen. (Nem, annyira azért nem is zaklat fel, mielőtt még valaki nekiállna a "mit kell ezen problémázni" dumával. Gondolkodom, nyugi.) Mert azt megállapíthatjuk, hogy mindenki utálja, ha a párunk hirtelen ránk kezd hasonlítani, nem? Az olyan... ellenszenves dolog. Na, ezt sem magyarázom tovább.