<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d8792597\x26blogName\x3dk+centr%C3%A1l\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://tsaranka.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu_HU\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://tsaranka.blogspot.com/\x26vt\x3d-5625714746251624573', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

k centrál

Sound & Vision

Criticalmass

Brutkodiszko

péntek, december 31, 2004

re: ösztrosokk | 02:51 | 1 komment

Sissy és BBQ a királynő!!!!! Te Sissy, nem félsz, hogy valakinek (pl. nekem) megáll a szíve a fankszólbrada (party)killer blokk alatt? Kettőkor az olyan tapasztalatlan tánctalpasok már nem bírják olyan jól.

Rövid összefoglaló:

Pre-buli: Nálam volt egy gyülekező. Szomjas parancsára vártunk, nem vettem le a szemem a távírógépről. Közben megjött Kriszta. Aztán megjött Norbi. Betoppan, erre hív Kecsa, hogy hol lakom. Könnyű, de meglepő kérdés volt. Mint pillanatokon belül kiderült, Norbi ultralazán elhívta hozzám Kecsát, és elfelejtett szólni. Persze örültem, hogy jön. De azér... Szóval. Ez azért ultralazaság volt. Ja, és Norbi elfelejtett álbajuszt hozni. Aztán indultunk.

SZOMJAS! Helllló :o) Még látjuk egymást.

Az eleje lapos volt, de mit vár az ember 10 órától. Norbi sikeresen kiütötte magát 1 óra alatt. Onnantól kezdve arról szólt a dolog, hogyan fektessük le őt, hogy ne zuhanjon a földre. Hát ez nem volt valami fun. Ő persze néha jókat felröhögött a kómájából.

Először Kecsa lépett le. De ő már csak ilyen.
Aztán később jött volna Fruzsi, de már nem engedtek be senkit, ezért Kriszta hazament vele. Megértem. De kicsit kezd gyanús lenni, hogy Fruzsi mindig tökéletesen tudja elszabni a dolgokat.
Kis idő múlva Norbi is elindult, mikor már a lépcsőfordulóban sem találta a helyét. Mondtam neki maradok. OK. Pár perc, jön vissza. Menjek vele már haza, na. Nem megyek. Mér? Mer nekem jó. Jól van. Durca, balra el. Én évente max. 2x megyek ilyen tombolós helyre, és akkor nem őt akarom pátyolgatni.

Aztán jött Sissy killer blokja. Közben megjelent egy ismerős az egyetemről, akinek nem tudom a nevét, de nagyon kedves, rendes, vicces, táncolós lány. És vele jókat tomboltunk. Mondjuk akkor már zsibbadt a fejem. De muszáj volt. Aztán lámpák fel, hazamennek a legények meg a legénylányok. Tiszta víz voltam, sapkám persze itthon, sálat a fejem köré, megvártam az éjjelit, de gyalog hamarabb hazaértem volna. És most itthon majszolom Kriszta Óriás TúróRudi flottáját, amit szülinapomra kaptam. Ó, megint taplónak érzem magam. Még pezsgőt is kaptam. Gyerekpezsgőt, mert pici üvegben van. Amúgy persze, hogy nem gyerekpezsgőt. Majd valaki megissza. A gyömbér hasznosabb a pezsgőnél.

Egyébként nagyon jó volt. Ó, a Beck számért külön köszönet. Mi volt még? Na, elég.

kedd, december 28, 2004

new hardware found | 23:05 | 1 komment

A világ legszebb mondata, avagy mit hozott a Jézuska.

Azt már igen fiatalon megállapítottam, hogy "a Jézuska hasznosabb a Mikulásnál." (Bár tény, hogy visszasírom az ádventi csokis naptárakat. Túl sokat akarok.) De ez az idei karácsony nagyon termékeny volt. Szóval a post címe egy hp deskjet 3650 felbukkanásának állít emléket. Ismét köszönet a kedves bátynak, aki útbaigazította jézuskáékat, satöbbi. Mostantól nem kell a szomszédba menni egy kis nyomtatásért.

Fontos esemény, hogy az utóbbi fél évben vezetékes telefonként működő mobiltelefonom új szívet kapott. Abból a 1050 mAh Li-Ion fajtából. Ez is a kedves báty szemfülességének köszönhető.

Az elektromos fogkefe tényleg meglepi volt. Eszembe nem jutott volna ilyet kérni, de vicces, meg állítólag naggggyon egészséges. Persze biztos ez is rákot okoz vagy agytumort, mint minden, ami magától csinál valamit. De tényleg jó. A végén még rászoktat a heti egy fogmosásra. (Csak vicc.)

Persze adni is öröm volt, de azt majd mindenki beírja a maga blogjába. Ja, hogy nincs nekik... Azt kellett volna adni nekik karácsonyra.

Továbbá. Kriszta is igen szemfüles volt. Wunderschön csíkos zoknik. A Springfieldben majdnem vettem egy párat a múltkor, de valahogy nem volt kedvem kiadni 1800 pénzt egy pár zokniért. Kriszta szerzett olcsóbban többet, ráadásul több csík is van rajtuk.

Újabb szörprájz. Norbi. Most jövök. Hát-hát. Szavam eláll. Semi-handmade ajándék. Springfield fekete hosszujjú póló, textilfesték. Mikor átmentem hozzá, akkor kezdett bele. Mondtam neki, hogy ez nagyon jól néz ki, meg hogy ilyet én is fogok csinálni. Már meg is jelent előttem a címsorban felbukkanó arankás fekete virág ikon (Exploreren általában nem működik) valami vicces szöveggel, url címmel. Hiába, az embernek el kell adnia magát. Úgy értem képletesen. Nem vagyok eladó. Vagyis annyi pénzt úgysem adnának értem. Apropó, volt kettesem a lottón. Majdnem hármason lett, csak félreikszeltem. Pedig nem mindeg, hogy 900 vagy 10000 forint. Mindegy. Szóval. Befejezte a pólót, megszárította, aztán átadta, hogy ez a karácsonyi ajándékom. Hát nagyon meghatódtam... Már amennyire én meg tudok hatódni. De örülni azért örültem. Nagyon jól néz ki. Állítólag valami híres japán manga (?) figura van rajta. Hát annyira nem lehet híres, de figura. Na, izé, nagyon kúl, meg egyedi.

És L. úr ajándéka még csak most jön. Hát nagyon izgulok.

Ööö. Most jön a szégyelem a pofám rész. Szóval van 3 ember, aki nem kapott tőlem semmit, pedig... Kriszta meglepett a zoknikkal. 5 éve ismerem, eddig sosem vettünk egymásnak semmit. Akkor ott van Norbi. Akit fél éve ismerek, és sokszor azt sem tudom, mit akarunk mi egymástól. Tőle tényleg nem számítottam semmire. Erre jött ez az oltári (ezt a szót csak azóta használom, mióta fordítok) ajándék. És ott van Angéla, akivel 5-6 év után újra egy városban élek, és ez most... Nem, nem ment ki a fejemből, csak... Na mindegy. Szóval szemét állatnak érzem magam. Na jó. Szemét kisállatnak. Nem tudtam, hogy ennyi barátom van. <Íííí, Aranka átöleli magát.>

Valami fontosat még biztos kifelejtettem. Otthon jól kipihentem magam, néztem a BBC World-öt meg a Deutsche Wellét.

Ja! Karácsonyfát díszítettem. Idén először kétszer egymás után. 24-én először. Aztán átmentünk nagyszülőkhöz, és ott kiderült, hogy a padláson vannak régi díszek. Na, fogtam magam, fölmentem a padlásra a sötétben, aztán sok érdekes dolog mellett meglettek a díszek is. Lehoztam, óvatosan megtisztogattam őket, és fölraktam a mi karácsonyfánkra. Sajnos csak egyetlen "ősdísz" maradt meg, ami 50-60 éves lehet. A többi 30-40 éves. L. úrnak még ilyen igazi nagymamás díszei is vannak.

Na, holnaptól újra munka, munka, munka. Broá.

ui.: Szomjasnak még egyszer welcome back, remélem Jaihouse-ban összefutunk. Bár látom, hogy a pride-on zúgolódnak a lányok. Csak nem lesz tömegverekedés.

hétfő, december 20, 2004

jááááááhúúúúúúú! | 23:06 | 1 komment

Nem, nem nyertem meg az ötöslottó fődíját, csak simán befejzetem ezt a sok hülye filmet, és most egy hétig egy percet sem dolgozom.

vasárnap, december 19, 2004

völgynek le | 23:16 | 7 komment

Igen, ez a december úgy látszik már csak ilyen sűrű. Teljesen le vagyok robbanva. Rengeteg dolog miatt. Írtam is Krisztának sms-t. Ilyenkor általában fölhív. Milyen rendes. Szóval itthon görnyedek a gép előtt egész decemberben. Mert a fordítónak ugye nincs fizetett szabija. Ha az ember nem dolgozik egy hétig, azt előbb-utóbb be kell pótolnia. Szóval Krisztának még hátra van 180 felirat a filmből. Pedig már fél 12 van. No, ez sem valami vidám dolog. Én legalább letudtam a mai adagot. Mondta, hogy holnap benéz, és hogy neki is lesz panaszkodnivalója. No, hát ezen fölvidultam. Meg is állapítottuk, hogy nekünk igazából nincs miről beszélgetnünk, de azt nagyon jól meg tudjuk beszélni.
Ja, igen. A mai főlúzerség az volt, hogy Virág fölhívott, nem akarok-e moziba menni. A Toldiba. Többen leszünk. Jaj de jó, végre kimozdulok, társaság, satöbbi. Közben Norbi is itt volt, szenvedett valami irodalmi jegyzettel, kölcsönösen tereltük egymás figyelmét. Szaladt az idő, lassan menni kéne. Már kapom magamra a holmikat 15 perccel filmkezdés előtt, mikor észhez kapok. A Toldit összekevertem a Puskinnal. A Toldiba már nem érek oda. Maradtam itthon. Nyüstöltem tovább a filmet, időnként cseszegettem Norbit. Persze erről ő tehet.
Ha most lenne energiám meg időm, úgy rendezném át a szobámat, hogy a tetőablak alatt legyen az ágyam. És akkor este lefekvés előtt mindig nézhetném az eget. Hát nem fantasztikus? Mondjuk annak már nem tudom, mennyire fogok örülni, hogy reggel majd besüt rám a nap. De szerintem így is megéri.

mashterművek I. | 01:32 | 0 komment

Talán az egyik legjobb Tom's Diner mash. Fánki.
Suzanne Vega vs. Lucy Pearl - Don't Mess with Tom's Diner

Egy másik közkedvelt mash alapanyag a Music.
Madonna vs. Booker T. & The MGs - Music Shaped

szombat, december 18, 2004

menedékház | 01:22 | 4 komment

Átmentem 0-24 menedékházba. Ami nem baj, sőt, legalább nem unatkozom. Tegnap este 11-kor már jó álmos voltam, de nem szabadott elaludni (nagyon), mert L. úrnak egy cd íródott. Már javában folyt a nyál a számból, mikor látom, hogy kész a cd-írás. OK, rohanok a fürdőszobába fogat mosni. Rohanok, mert hátha akkor nem ébredek fel. (Ez szintén szülői örökség.) Majdnem sikerült. Erre Kriszta hív. Fölveszem, tipikus "akurvaéletbe" remegős krisztahang. Följöhet-e. Persze. Akkor nyomom a csengőt. Kinyitom. Egyből tudtam, hogy mi a baj. Sokat nem is kérdezősködtem, úgyis ez megy már 1-2 éve, nincs mit igazán mondani erről. Aztán persze jókat vidulunk elalvás előtt.

Ma sem volt ez másként. Csak ma Norbi jött. Aki fél órával azelőtt még azt mondta, hogy megy a Jailhouse-ba. Engem is hívott, de nem mentem, mert büdös voltam, éhes voltam. Hamarabb kellett volna szólni. Na akkor csá. Fél óra, búg a kaputelefon. Ki az? Én. Na erre kíváncsi vagyok. Úgy nézett ki, mint aki... Részeg? De 20 perc alatt nem ihatta le magát. Szóval szarul nézett ki. Mi bajod? Semmi. Na de mégis. Semmi, kérek szendvicset. Erre leveti magát az ágyamra. Vagyis arra az 5 centis szivacsra, amin alszom. (Egyébként tök jó.) Állok fölötte egy kicsit. Semmi. Na jó. Csinálok szendvicset. Még most is ott van a tányéron, mert bealudt. Mire visszajöttem, lámpa, monitor lekapcsolva. Most alszik.

szerda, december 15, 2004

a metro karácsonyi ajánlata ínyenceknek (törölve) | 13:51 | 0 komment

Íme.

re: villanella | 13:45 | 0 komment

Nekem meg mostanában ez a felkelős himnuszom:
Tereskova - Ne mondd rám

önök kérték II. | 13:36 | 0 komment

Pontosabban valaki az indexes Monty Python fórumban. De akkor már legyen itt is fönt.
John Phillip Sousa - The Liberty Bell

budapestfalva | 11:41 | 1 komment

Már egy ideje sejtem, hogy ez a Budapest nem egy nagy város. Ha az ember ugyanbban az időpontban jár ugyanarra a helyre, akkor gyakran találkozik "ismerősökkel". Ma reggel a piros válltáskás srácot láttam a Ferencieken, akiről mindig Vasika jut az eszembe. Tegnap a 86-os buszon megint ott ült a srác, aki múlt héten is. Őt a nadrágjára erősített jelvényekről lehet könnyen felismerni.
Februárban, amikor L. úr macskáját jártam etetni, amíg ő Mexikóban tespedt, mindig az első éjjelivel mentem ki. És a baseballsapkás pasi mindig a körúton szállt le, a homeless az Astorián pedig csak akkor szállt föl, ha egy bizonyos sofőr vezette a buszt. De volt, amikor a két járőr mindig akkor ment el az utca végén, mikor én kitettem a kapun a lábam. De ők egy idő után elmaradoztak. De lehet, hogy a homeless is azt kérdezte magától, vajon miért csak egy hónapig jártam azzal a busszal.

kedd, december 14, 2004

vegyes | 01:38 | 0 komment

Vegyes nap volt a mai. Vagyis a tegnapi. A hétvégén megbütyköltem a bringát. Ennek eredménye, hogy hajnali fél kilenckor szoruló fékekkel bicikliztem el a Kálvinról Zuglóba. Aztán persze vissza. Mivel nem volt nálam szerszám, ezért a piros lámpáknál mindig visszapöcköltem a féket. (Azt valaki elárulhatná, hogyan lehet azt helyrehozni, amikor a fék csak az egyik oldalon szorul.) És persze a váltót is sikerült a bütykölés során még jobban elcsesznem.
Aztán hazafelé egy szegény gyalogosra ráhoztam a frászt. Szegény, át akart menni a zöldön, én meg épp arra... Van ez így.
Angéla csinált nekem tálcát szalvéta technikával. Édes.
Aztán dolgoztam egy kicsit.
Elmentem órára. Ott két baromnak be nem állt a szája mögöttem. A legdühítőbb az volt, hogy nem szóltam rájuk.
A közértben egy tapló összefogdosta a kenyereket. A legdühítőbb, hogy nem szóltam rá.
Aztán itthon este nyolckor nekiálltam egy esszé megírásának. És egész jó lett. És jó, hogy egyet végre letudtam magam mögött.
Este végre lejött Sam Browntól a Stop klipje, de persze ezt se tudja lejátszani a hülyéje.
Aztán még az is dühített, hogy L. úr ARC-os plakátja különdíjat nyert, és most kiállították itt-ott, és az indexen egy savanyú proli nyitott egy topikot róla, hogy ez milyen felháborító meg minden.
Erről lenne szó:


bartók minimál | 01:13 | 0 komment

Jaj, tegnap éjjel történt vicces. Álatlában a Bartók Notturnojára szoktam elaludni. Vagyis elalvás előtt hallgatom egy kicsit. Általában lekapcsolom, mielőtt elalszom. Hallgatom a rádiót, már félálomban vagyok, mikor hallom, hogy a vonósok nyávogni kezdenek, mikor amikor a magnó bekapja a szalagot. Megy tovább a zene, aztán még jobban nyávogni kezd, míg végül totál bekapja a szalagot. Csend. Aztán erős, gerjedő gépzajok jönnek rövid szünetekkel. Eközben próbáltam elképzelni, hogy most mi folyik a stúdióban. Mindenki kiment kávézni a folyosóra, a magnó füstölög, az egész hangpult lángokba borul, a hülyék meg kint kávéznak, és semmit sem vesznek észre. A hangok egyre vadabbak lettek, aztán egyre ritmusosabban ismétlődtek. Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog. Felkönyökölök, hunyorítok a -1 dioptriás szememmel az erősítő felé, hogy mit ír ki az RDS: "TILOS".

vasárnap, december 12, 2004

madonna special - hidden bonus track | 23:57 | 2 komment

Stu, neked mindent.

Maddy goes Mad. Gwen Stefani mehet a csipába. '81, ismét az Emmy.

Ja, neked külön feladat betanulni a bassline-t. 24 órád van.
Madonna - On the Ground

madonna special | 21:58 | 4 komment

Na tessék, milyen sokáig bírtam. A 3 hónap alatt szó sem esett róla.

Ez... hát... Tudom én, hogy... Szóval egyesek szerint rettenetes. Egyébként ez volt az első cédém hála szeretett bátyámnak. Köszönöm, hogy anno megvetted a HUMA-ban és nem nekem kell most ilyen hülyeségekre pénzt költenem. Ezt még a családi kassza finanszírozta. Szóval ez tkp. nem is egy Madonna szám, hanem egy Otto von Wernherr nevű emberé, akinek anno (régen, nem t'om hányban) Madonna felénekelt pár háttérvokált. Aztán a nyolcvanas évek végén Otto bá észhez kapott, hogy mekkora üzlet lenne kiadni ezeket a színvonalas számokat. A vokálokat kihozta az előtérbe, a saját dünnyögéseivel egy szintre. Ez lett belőle:
Madonna & Otto von Wernherr - Wild Dancing

Ez egy '81-es felvétel, amikor Madonna kezében még lehetett gitárt látni. (Persze újabban megint próbálkozik. Na jó, hát nem akar ő Nyeső Mari babérjaira törni. Azért dícséretes.) De ez a szám is csak úgy érdekes, hogy M. énekel benne. Amúgy egy kedves kis szám, nothing special. Madonna számnak viszont állati jó. Persze igazából ez sem Madonna szám, mert ez még az Emmy nevű formáció.
Madonna - Laugh to Keep from Crying

Ez pedig már 2004-es termés. Ún. rock mixről van szó. Persze nagyon hallani, hogy a dobok valójában sample-k, és hogy az egész rock hangzás egy kicsit... na jó... nagyon műanyag, de kipróbáltam: jókat lehet rá vadizni.
Madonna - American Life (Headcleanr Rock Mix)

szombat, december 11, 2004

jó reggelt! | 11:15 | 1 komment

Picike stream wmv formátumban

péntek, december 10, 2004

re: sissy | 23:53 | 1 komment

Most látom csak, hogy írtál egy kommentet Imani Coppola témában. Nincs meg az egész album. Mindjárt meg is nézem, le lehet-e tölteni. Tudom, hogy a Soulseeken nem találtam. Na, nekem valójában nem a Legend of a Cowgirl, hanem ez a kedvenc számom:
Imani Coppola - I'm a Tree

ihlet | 11:11 | 2 komment

A legtöbb inspirációt az életben a munkámból merítem. Mikor már majdnem rászánom magam, hogy nekiülök fordítani, hirtelen fantasztikus ötleteim támadnak. Most pl. képeslapokat fogok felragasztani a falra. Vagy mégis kezdjek el fordítani? Eh...

szerda, december 08, 2004

the world inside my windows | 01:46 | 9 komment

Azt szeretném elmondani, hogy az egy nagy kövér hazugság (elnézést az anglicizmusért), hogy a gépek (főleg a számítók) azok ilyen racionális, élettelen gépezetek. Nem. Ezt csak az ostoba rendszergazdák terjesztik, akik azt képzelik, az érzéseink is csak nullákból meg egyesekből állnak.
Pl. a volt gépünkön... vagy csak az én volt gépemen... rendszeresen augusztusban döglött be a Windows. Mindig 40 fokos hőségben kellett újrainstallálni, jókat izzadva a műbőr forgószéken. Egy ideje van egy kölcsöngépem. Na, ez meg ilyen őszi-installálós gép. És rettenetesen szeszélyes. Pl. ugyanazok a programok vannak rajta, mint reinstall előtt, mégsem hajlandó minden videót lejátszani. És hiába neki a rahedli kodek. Arra gondoltam, esetleg szervezhetnénk az ilyen problémás gépeknek csoportterápiát.

(Vagy valami hozzáértő ember megbütykölhetné azokat a nullákat meg egyeseket.)

kedd, december 07, 2004

flávör pávör | 23:03 | 4 komment

1970-ben járunk.
Ananda Shankar - Jumpin' Jack Flash

a szavam is elállt | 22:56 | 1 komment

Csak őrá tudok gondolni.

csütörtök, december 02, 2004

brunkrissla | 22:59 | 2 komment


Ilyen szép, 100% poliészter takarót vettem ma az ikeában.

lo-fi hi-fun I. | 01:15 | 0 komment

Az Amorf ördögök réges-régi felvétele. Amikor még nem ilyen zenét játszottak. Megyek én is szunnyadni.
Amorf ördögök - Szunnyad a bömb!